egy sima - avagy az esztendő

Eltelt egy év.

Eme szokatlanul hosszúra nyúlt bevezető után figyelmeztetlek, olvasó: amennyiben azon éred magad, hogy 

- úgy forgatod a sajtszeletelőt, mint Sobri Jóska a fokost,

- agyrákot kapsz a kétheti rendszerességgel biztosan felmerülő "Nincs ott nagyon hideg?" kérdéstől,

- Ibsen nevének hallatán könny szökik a szemedbe,

- róka helyett kurvanagy jávorszarvasok miatt kell satuféket nyomnod szürkületkor,

- a Kékestetőre, már csak mint kedves kis dombocskára gondolsz,

- ha nem egy erdő (vagy tó vagy folyó vagy fjord) mellett (alatt, fölött, -ben) haladsz el, rohamosan esni kezd a komfortérzeted,

- a gyapjú gyakorlatilag az arannyal vált egyenértékűvé a szemedben,

- négy különféle hátizsák van a szekrényedben, plusz: korcsolyatartó táska, síléctartó táska, övtáska, seggtáska, frizbigolftartó táska, táskatartó táska, táskatartótartó táska,

- állandó eposzi jelzőkkel illeted a sajtokat (úgy, mint: sárga/fehér és barna),

- egész rövid kirándulást sem tervezel a kajásdobozod nélkül,

- a waxot nem a hajadra, hanem a lécedre kened,

- egy jó eszpresszóért a fél országod odaadod (bármelyik országod bármelyik felét),

- (érthetetlenül bár, de) megdobban a szíved Haakon koronaherceg láttán,

- megtanulsz az aláöltözetnek is aláöltözni,

- bármi legyen is a jeles esemény: hotdoggal és fagyival ünnepled,

- túracipőd van nyári is, téli is

- csordultig telik a szemed, a szíved szépséggel, bármerre menjél,

(satöbbisatöbbisatöbbi, kinekmi)

akkor fogjál gyanút, hogy Norvégországban élő magyar vagy. 

És örülj.

Én örülök.