Épp ideje volt már felkeresni a helyi szeköndhend boltot, annál is inkább, mert már az első nyelvleckében benne volt, hogy Nita, az indiai bevándorlócsaj elmegy a Fretexbe, és vesz magának egy fotelt a tök üres lakásába. Ágy helyett. Szóval régóta izgat a dolog, még ha Nita egy kicsit elmeroggyantnak tűnhetik is.
A Fretex alapértelmezett kifejezés Norvégországban, nem csak azért, mert 1905 óta létezik, vagyis viszonylag hozzászokhattak a jó norvégok, hanem azért is, mert jó. Negyvenhárom üzletük van országszerte, és az egész hóbelevanc a Norvég Üdvhadsereg tulajdonában van.
A menet az, hogy van az országban 1000 konténer, ahova beszórhatod a már nem használt ruhádat, cipődet, könyvedet, söröskorsódat, lúdtalpbetétedet, moncsicsidet, ejozin kakasodat. Ha megunt sezlonyod vagy bidéd van, esetleg kurva nagy moncsicsid, akkor felhívod a legközelebbi Fretexet, ők jönnek a teherautóval, és elviszik, több mint hetven ilyen teherautó indul neki naponta.
A holmik 20%-a kerül a boltokba, 50%-át exportálják, 15% szemét, 5%-át újrahasznosítják, például takarókat csinálnak belőle, vagy munkaruházatot az Üdvhadsereg dolgozóinak. Okos.
Vagyis a Fretex jóval több, mint másodkézből való cuccok lerakata, fontos résztvevője a Norvégországban amúgy is dívó újrahasznosításnak. 750 000 tonna papírt hasznosítanak újra Oslóban és Stavangerben. Készülnek Fretex divatruhák is a régiekből, ezekből például tavaly bemutatót rendeztek az Oslo Divathéten. Okos. Kísérőeseményként az egyik metrókijáratot berendezték meglepetés-kifutónak, a jó metrójárók voltak a modellek, azon hétköznapi gúnyájukban. Merthogy a következő kollekciójuk talán éppen az lesz, amit az emberek ma viselnek. Okos.
Ezen kívül kapcsolatban állnak a Munkaügyi Központtal, különféle rehabilitációs szervezetekkel is, munkába állást segítő programjaik vannak, ők maguk is 1500 embert alkalmaznak országszerte. A mindenkori bevétel 10%-a rászoruló területekre jut az Üdvhadseregen keresztül, tavaly 398 millió koronával zárták az évet, az inkább sok pénz, mint kevés.
A reklámok a kedvenceim. Például ez.
Meg a Tokaj-Hegyalja album a skieni Fretexben, nyomatott Emich Gusztáv nyomdájában Budapesten, 1867-ben.
Erre a kis csemege Fretex-filmre véletlenül akadtam, mire végigkattintgattam az összes színt és összes opciót, teljes szerelembe estem az egész Fretex-izével, birodalommal vagy mivel, mert ami ilyen jól ki van találva a konténertől a fekete fickóig a fekete szobában, azt nem lehet nem szeretni.