Norvégország, én így szeretlek

2010. november 13., szombat

egy csavart sima - avagy a hármak

Három új magyar érkezett Skien városába október 31-én.

A hármak hat, három és egy évesek. Testvérek. Nem egyedül jöttek, mentek elibük, várták őket 2007 óta, Bente és Frode várta őket, akiknek nemhogy saját hármuk, de még együk sem lehet, soha nem is lehetett. Most lett. Magyar nevük mellé egy másikat is kaptak a hármak, így most két keresztnevük van, mint oly sok norvégnak: Sofie Vanessa (ez Vanessza lehetett odahaza), Julie Georgina és Vilde Jenifer (ezt Dzsenifernek írhatták annak idejében).

Itt az szokás járja, hogy az újszülöttek megjelennek képpel és rövid leírással a megyei lapban. Ezt írják a szülők: "2010. október 31-én értünk haza Magyarországról Skienbe három szép kislánnyal. A hercegnőkkel együtt köszönünk minden segítséget és figyelmet a családnak, a barátoknak, a szomszédoknak, a munkatársaknak. Üdvözlettel: Bente és Frode"


Errefelé az örökbefogadás három akkreditált szerevezeten és a Gyermek- és Családügyi Minisztériumon keresztül zajlik. Arányaiban sokkal nagyobb a külföldről örökbefogadottak száma, szerintem Norvégiában a magára hagyott, kukába dobott gyerek gyakorlatilag ismeretlen fogalom, annyira erős a családmodell ebben a társadalomban.
Az ország 19 másikkal működik együtt nemzetközi örökbefogadás tekintetében: Bolívia, Brazília, Bulgária, Chile, Kína, Kolumbia, Ecuador, Etiópia, Guatemala, Magyarország, India, Nepál, Peru, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Oroszország, Dél-Afrika, Sri Lanka, Dél-Korea, Thaiföld.
Ezen a listán rajta lenni nyilván elmond egynémely dolgot az adott országról, ebbe most ne menjünk bele. Örökbeadandó gyerekek előállítására mindenesetre alkalmasak vagyunk. Igaz, a sorban azért sokadikként, a legtöbb alacsony ember Kínából, Dél-Koreából, Etiópiából érkezik Fjordiába. Tavaly mintegy 350, szívben kihordott gyerek született Norvégiában, ebből tizenegy magyar.

Most meg a hármak.

Olvasom a cikket, milyen boldogok ezek a szív-gyerekek új szüleikkel, hogy zajlott a megérkezés, milyen különleges karácsonyuk lesz, és kicsit összeszorul a torkom. Hogy el fognak felejteni magyarul. A kicsi még nem is tud. Hamarosan a nagyok sem fognak. Hogy mit sem fog jelenteni a vajaspánkó, az eccpecckimehetsz, Kodály Zoltán vagy a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók.

És akkor erőnek erejével átülök a másik serpenyőbe, és megnyugtatom magam, hogy cserébe mit sem fog jelenteni a gyermekotthon, az n-edik nevelőszülő, az alkoholista anya, a szegénység sem.

De azért ha esetleg olvassátok, Bente és Frode, nem lehetne, hogy elmegyek hozzátok néha gyerekvigyázóba egy hónom alá csapott Benedek Elekkel?

15 megjegyzés:

Kellős Éva írta...

Szavben kihordott gyerek... ez nagyon szép Ági! Az egész írás, persze. Magyarországon az örökbefogadás...hát, had ne mondjam...

SK írta...

Bente és Frode nyilván nem olvassa, ám azok alapján, amit arról az országról eddig írtál, csöppet sem lennék meglepve, ha örömmel fogadnának ... ha tudnának rólad! Mert, szerintem, ott senki sem képzeli, hogy attól norvég valaki, hogy csak norvégül ért, vagy hogy tágabban fogalmazzak: a norvég identitás nem mond ellent a kulturális nyitottságnak. Meglehet, Bente és Frode örülnének annak, ha gyerekeik "gazdagabbak" lennének egy nyelvvel és világszemlélettel, s mert ez a nép a mai világban is remekül boldogul, az sem lepne meg, ha úgy gondolnák: gyermekeik későbbi boldogulását is segíti, ha még egy nyelvet tudnak - amit egyébként nem az ábécétől kellene kezdeniük, mert már minden porcikájukban ott hordják. Nyilván a kicsi is, csak még nem artikulálja.
Szerinted mit szólnának, ha beállítanál azzal, hogy "God morgen. Jeg vaere Ági. Kan dere komme in?"

SK írta...

Jaj, elfeledtem! "Gyanús, hogy igazából norvég vagyok." Ezt olvasom odafönt. Ezúttal vitatkoznom kell: magyar vagy te, Ági, egészen, menthetetlen! Magyar, aki jól érzi magát Norvégiában, mert ott csöppet élhetőbb az élet, inkább helyükön vannak a dolgok, mint hazánkban, és jobban össze van állva az emberek lelke ... aminek ezer oka van/lehet. Ha Norvégországban élhető környezetre leltél, az csupán annyit jelent, hogy a magyar definíciójába nem tartozik okvetlenül bele, hogy "elkúrt" - mert van olyan környezet, amelyben a magyar mindenféle pátosz és rútság nélkül meg tudja élni a magyarságát úgy, hogy az nem megy mások németsége, svédsége, moldávsága, japánsága vagy épp norvégsága rovására. Jelen pillanatban az efféle, "sima" magyarként élhető környezet geográfiailag nem, vagy csak alig/néha esik egybe a Magyarországnak nevezett entitással. (Vannak, persze, nagyon szabad lelkek, akik Mo. GPS-koordinátái közt is "sima" magyar életet tudnak élni, de ők vannak kisebbségben, ráadásul megfizetik azt az árat, hogy többé-kevésbé "leválnak" a helyről ...)
Ha, esetleg, abban a három gyerekben (vagy öt másikban, akik "igazából norvégok") megtartasz 5-6 magyar szót, egy történetet, egy meseszereplőt, egy dalt, vagy csak a tényt: van ott egy ország Európa közepén, amelyben más nyelven beszélnek, szépen dalolnak, érdekes történeteket mesélnek, és, mindennek tetejébe, figyu, ott van az a Hétszűnyű Kapanyányi Monyók is, már többet tettél a fönt említett entitásért, mint megannyi karszalagos, kokárdás, dolmányos, bocskais mélymagyar.
Irnék én ennek a Bente és Frode-nak, s ha nem ők a legkevésbé norvég norvégok, már csaphatod is a hónod alá Benedek Eleket ... szerintem!

Tompicsek írta...

Szerintem is. Teljesen egyetértünk.

Nyanyi írta...

Hajrá, Ági! :) Később egy kis Varró Danit is mutass nekik!
Milyen szép kislányok... nem is értem... amit nem is lehet, na mindegy, mindenesetre mostmár remélhetőleg nagyon jó dolguk lesz.

czelfrida írta...

sándor, teneked a bögyödbe' van nagyon ez a kiírás, már másodjára teszed szóvá :) majd kitalálok valami mást helyette, mert ezek szerint félreérthető. én csak afféle viccnek szántam, hogy tudniillik minden olyan ismerősnek tűnik itt, nem riaszt semmi, semmi sem idegen.
persze, hogy magyar vagyok én. PERSZE. tovább is megyek: egyszer nagyon szeretném kitűzni a kokárdát nem csak a magam, de a kapanyányi mellyére is azok között a gps koordináták között. mert nekem rohadtul fáj, hogy ott "elkúrt", ami itt nem. ünnepeljük a születésnapot, és kitesszük az asztalra a gyertya mellé a kicsi norvég zászlót. május 17-én dagadó mellel veszi föl minden norvég a drága pénzért vett vagy varratott bunadot, a nemzeti viseletet. erőlködés nélkül.
mitől függ? nem vagyok egy forradalmár alkat, de kéne ezen segíteni valahogy. és ki, ha nem az, aki menthetetlenül magyar?!
(és akkor ez egy ilyen ALAPgondolatkör, érted?! ami minden reggel az óvodába menet leforog. mi van a magyar gyerekekkel?
és igen, közben a magyar gyerekekkel az van, hogy idejönnek hárman pont ebbe a városba lakni, és nyilván azonnal tudom, hogy meg fogom keresni a családot.)

SK írta...

Nincs vele semmi bajom! :-) Mert épp ezt akartam mondani: hogy az ember, ha magyar és jó helyen van, bármi lehet! (Otthon is lehet jó helyen lenni, csak nehezebb.) Vagyis, értem én: egy normális magyar voltaképp egy normális norvég, és fordítva. Sztem maradjon az a kiírás! :-)
http://www.lifenetwork.hu/lifenetwork/egeszsegugy/20101106-norvegiaban-legjobb-elni-a-vilagon.html

Kósa Márta írta...

Összeszorul a szívem!
Mert lassan már minden gyereknek útra kellene indulnia, ahhoz, hogy melegséget, szeretet érezzen napkeltétől napnyugtáig, s még azon is túl?!
Az én 24 "gyerekem", 3-4 kivételtől eltekintve szedhetné a putyúrkáját új anyát-apát keresni.
Valami nagyon el van szúrva szép kis hazánkban!
"Gyerekeim közül" szinte mindenki veszélyeztetett, vagy HHH-s és BTM-es(beilleszkedési,tanulási és magatartási probléma), hogy minden el is legyen sikálva utolsó évet "ismétlendő" érkeztek hozzánk, amikor is a dolgok többségét már sínre tették elődeink.)
Van alkohol, sitt, mély szegénység, sérültség, betegség- stb.
Nekik ki mondja el a Benedek Eleket, ki dúdolgat lefekvés előtt, ki hívja gyönyörűségemnek, ki puszilja össze maszatos pofikájukat?!
Ez van, mi pedig, kik hivatottak vagyunk segíteni, nevelni, szeretgetni naponta holt fáradtan kérdezgetjük magunktól mért nem voltam jobb, több, mért nem volt bennem még több türelem?!
Menj el "lécci" kedves kollégám ahhoz a három a kislányhoz, hátha abban a világban megszólaltathatóbb a szív hangja a vér hangja helyett...

Kata írta...

Szivem szakad meg... és szépet is írtál. És szomorút is.

...épp ma reggel olvastam (hülye mazochista módon), hogy Szegeden a gyerekklinikán otthagytak a szülei egy kisfiút mert szívbeteg. Megműtötték, egészséges. De KILENC hónapja nem viszi haza senki, a nővérek nevelik a műtét óta, azaz három napos kora óta.
És közben meg tudom, hogy itt nálunk olyan jó helye lenne, annyira tudnánk őt is szeretni...
Meg is mondom Stefánnak, hogy "szerezzük meg" azt a kicsit.

czelfrida írta...

Márta, nekik TE mondod el a Benedek Eleket. És őszintén remélem, és hiszem, hogy vannak még a hazában ilyen nevelők, mint te.
Amíg ezt a kérdést teszed föl magadnak minden este, amit írsz, addig azok a gyerekek a legjobb kezekben vannak. Mert ez a kérdés azt jelenti: hogyan lehetnék még jobb, hogyan adhatnám nekik még inkább, amire szükségük van?! Hogyan lehetnék én egyre jobb és tisztább ember, hogy egyre inkább tudjak segíteni.
Írtam az újságírónak, aki a cikket jegyzi, remélem, fog válaszolni, és pozitívan :)
-----
Katt, "szerezzétek"! Biztos, hogy nagyon jó helye lenne nálatok. Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de persze, hogy az én szívem is erre dobban azonnal!
Egyébként még szerencse, hogy nevelhetik a nővérek. Veszprémben egy Down-os babát hagytak ott, épp mielőtt Norvégiába jöttem, és két hónap után át kellett vinniük egy csecsemőotthonba. Azt inkább ne képzeljük el. A legfontosabb hónapok, évek elvesznek, a fejlesztésben, szeretetben legfontosabbak. A szívem szakadt meg. Azóta is rengeteget gondolok rá.

Kata írta...

Sajnos nem ilyen egyszerű, az "anya" nem mond le róla :-(
Nem is idegesítem magam ezzel, de karácsonykor megyünk Szegedre, és ha még a kórházban lesz, tuti meglátogatom és viszek neki réMszarvast.

Ha kapsz választ az újságírótól, akkor meséld el, mit írt, és mit fogsz lépni és mindent tudni akarok!
Nagyon szépek ezek a kicsi lányok, biztosan jó helyük lesz a házaspárnál.

Kósa Márta írta...

Midőn az ember az oktatás talaján imbolyog egyszer csak észre veszi, hogy itt már nem a gyerek a fontos, hanem "sokkal értékesebb" dolgok.
Pl adminisztráció- ne használj hibajavítót, "mérd" a gyereket legalább 4 féle képen, tervezz előre száz évre, de nem is sorolom mi minden. Pont az vész el, ami a lényeges, aztán amikor a papírerdőben nem Te vagy a bajnok megnézheted magad.
A gyerekek elvésznek ebben a bürokrácia dzsungelben.
Pedig mindent a pedagógus kezébe kellene adni, hogy neki valóban ne legyen más gondja, mint a gyerekre figyelés!
Drukkolok a szegedi babáért, és a többiekért is, hogy találkozhass velük!

Unknown írta...

Szia Frida!

Szeretném neked továbbadni a Kreatív Blogger Díjat!
A részleteket megtalálod itt: http://lakas-es-design.blog.hu/2010/11/16/kreativ_blogger_dij_27

És gratulálok a bloghoz, nagyon élvezetesek az írásaid!

Üdv.: Zsuzsi (Lakás és Design)

czelfrida írta...

Zsuzsi, nagyon-nagyon köszönöm! Ez igazán kellemes meglepetés :))))
Hétvégén reményeim szerint lesz is időm végrehajtani az előírtakat :)
Üdvözlettel:
Ágnes Elfrida

Kósa Márta írta...

Láttam a tv-ben azt a kisfiút, akit kórházban hagytak, nagyon helyre legényke. Remélem a gondviselés ad neki egy jó kis családot!