A jó norvég 12 pontjába bizonnyal beletartozik, hogy a jó norvég ott síel, ahol tud.
Kinézek reggel az ablakon, megy a tíz éves át az erdőn a kis sílécével. Kinézek az óvodai ablakon, kinti játékidőben a négy éves megy át az udvaron a még kisebb sílécével. Jön anyu a két évesért, azon síruhában, sícipőben, épp csak lecsatolt az óvodakapu előtt.
Hát akkor én is, akkor én is.
És nincs is szebb a beteljesülő kévánságnál: lobogtatja a kolléganő a reklámújságot, bekarikázva benne a túrasí szett, ruha, amit szerinte feltétlenül vegyek meg, feltétlenül meg is vettem, még szerencse, hogy épp abban a boltban dolgozik egy magyar lány, aki segített kiválasztani a negyven féle wax közül a megfelelőt, ez norvégul még nem biztos, hogy ment volna, tekintve, hogy lila fingom nem volt arról sem, hogy a sílécet vakszolni kell. Mit vakszolni, utána kapargatni, tisztítósprével lefújni, papírral letörölni, friss szénával megetetni, forrásvízzel megitatni, ölbe venni, elringatni.
Azt bezzeg senki nem mondja, hogy kurvára csúszik.
De nem ám csak előre, hanem egy kicsivel több irányba, mint amennyi a szélrózsának van. Irányokba, amelyekről sosem gondoltad, hogy léteznek. Fordul olyan szögekbe a lábad, amelyek csak a matek péhádé képzésben kerülnek elő, ott is csak az apróbetűben.
Eleve hogy vegyed föl, na ezzel elmolyolsz egy picit. Aztán - amit szintén nem vettél számításba - az úgy ott van a lábadon, onnastól.
Mindjárt az első alkalommal sikerült megszegnem a legalapvetőbb szabályt: sose dőlj hátrafelé, mindig csak előre, ezért aztán adódott is spontán egy közepesen hosszú gregorszamsza-performansz, bármelyik nemzetközi kortárs tánc vörksopon megállná a helyét derekasan.
Gregorszamba.
De mert kedvemet nem szegi semmi, kipróbáltam rendes pályán is, az attól rendes, hogy van két vájat a két lécnek, spor, mondja a norvég, szpur, és akkor azon szpurizhatsz, ahogy kedved tartja. Jót tesz az önbizalomnak, mert szpurral lényegesen könnyebb, mint anélkül, pláne ha másodjára van léc a lábadon, szóval én, a tapasztalt síelő azt javaslom, legyen egy szpur az almáriomban, minden eshetőségre. Mert a szpurral annyira könnyebb, hogy időnként hajlamos vagy elragadtatni magad, s úgy érezni: sífutol. De legalábbis sínemzakózolakkoráthogyleszállafejed. Ami ezen a szinten vegytiszta öröm.
De jönnek, jönnek a további szintek, fogok én még szakasztott úgy csinálni, mint a tévében a bácsik.
12 megjegyzés:
Hogy én mennyire félte, amikor először volt a lábamon léc, azt nem nagyon tudom elmondani. Azóta se volt. :)
m
Hanem amikor majd a hátadra csapunk egy légpuskát es... :D (Arra viszont ne költsél, kapod a Slavia-t a garázsból.)
jajj...kicsit bepisiltem mire vegig olvastam ezt a bejegyzesedet :)
Istenno vagy Agnesom!
imadlak, x
Kicsit gyakorolsz, s a sízés is oly flottul fog menni, mint az írás.
Ezúttal nem mesélem el nászúti sízésemet - cirka 32 éve történt- de ma is sántikálok, ha rá gondolok.
/A nászra és az esésekre egyaránt.../
de hogy a föntről lefele irányuló síelést hogyan merik csinálni az emberek, az nekem egy nagy rejtély.
brigdge, csodálattal nézem mindig a képeket rólatok, én belekakálnék a nadrágomba... néha már csak attól is, hogy nézem.
azért az milyen érdekes, hogy mindenkinek vagy legalább egy síelős története :)
Jaj, de jó, hogy írtál!
Szabó Ildi blogjáról találtam ide, és egyhuzamban végigolvastam az egészet. Hipp-hopp megszerettelek.
És már alig vártam a folytatást!
És persze nekem is van egy síelős történetem. Csak az Németországból.
Zsófi, örülök neked! :) a folytatások néha többet váratnak magukra, mint magam is szeretném... de iparkodom.
Smørefri sí nem volt? Azt nem kell vaxolni meg kaparni meg tutjgatni :-)
Kongsbergben van jó sípálya, szpúros és lehet lefele is millió km/h-val jönni - persze előbb fel kell menni. Az valami állat.
nem volt smørefri, de sebaj, vakszolunk, vikszolunk :)
van itt a szomszédban egy kis pálya, egyelőre nekem szuper, egy szem lejtő van rajta, azon perpill úgy jövök le, mint aki akkurat befosik a gatyájába, vicces. de nem szegi semmi se kedvem!!!
ti is síeltek?
Nem, idén nem.
Tavaly csak addig, míg belefértem a sínadrágomba :-)
Kongsbergben én úgy jöttem le a lejtőn, mint aki nagyon élvezi, de szerintem a rémület húzta mosolyra a képem :-) Ja, és közben kiabáltam, hogy JÖVŐŐŐŐK, érteni nem értették, de kb lehet, hogy mégis, mert ugrottak ki a szpúrból a békés léces népek :-)
megyek Kongsbergbe holnap!!! :)
Megjegyzés küldése