Egy likas kétfilléres nem sok, annyit se adtam volna azért, hogy valaha ezt mondom majd, de az, amit eddig a legjobban utálok itt: amikor beköszönt a tavasz.
Mert persze, hogy
mókuska (szalad át az úton reggel, de azért meg-megáll, és szimatol, plusz gombszem, hát meg kell zabálni)
madár (csicsereg egyvégtébe' az összes, ami nem kevés, tekintve, hogy itt van egy parittyahajtásnyira az erdő)
napsütés (kijöhet velem a maradék hóra, aki a norvég napos órák számát mószerolni akarja)
hőmérséklet (ma 18 fokot mutatott a hőmérő napközben, és erről nincs több mondanivalóm)
tulipán (minden hétre jut tulipán, más színű, ott van a dohányzóasztalon, folyton bámulni kell, olyan szép).
Na de lószar is, kérem. Lószar, effektíve, nem átvitten, senki nem viszi át sehova, hogy keseredjen meg. Itt az a bazi nagy lovarda mellettünk, az isten se tudja, hány lóval, nem erős a lóarcmemóriám, plusz lóversenypálya, most meg ez a kezdődő tavasz, a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra, meg a lovak is kipörögnek. Kipörögnek, és szarnak. És mert az út közepén szeretnek menni, és mert a fenekük lyuka is középre esik, hát hajszálpontosan az út közepére szarnak, de nem kicsit, hanem.
Paralel pedig még itt van az a hat raklapnyi hó, aminek el kellene olvadnia, de az nem megy ám gyorsan, mert nappal olvad, aztán ami fölolvadt, éjszaka kicsit még visszafagy, összefüggő jégtábla az egész vidék, nem vénnek való, másnap kezdődik elölről, szerintem ennél még Kőmíves Kelemen is jobban járt, pedig az is kurva bosszantó lehet, hogy amit ma fölraksz, leomlik reggelre.
Na most, amikor bele van fagyva, az hagyján, lépkedel a fagyott lószaron, istenem, még érdekes is, ahogy ez a kétféle matéria, vagy mi, összevegyül, érdekes a jégbe fagyott lószar, na. Ráadásul veszélytelen. Elesel, egyenest bele a lószarba, na és, röhögöd pofán, közted és közte az áldott jég.
Viszont amikor olvad. Olvad a jég, olvad a hó, keveredik a földdel, leszen sár, olvad a lószar alant, és akkor az egész lószaros-sáros izé folyókál lefelé az úton, itt-ott patakká dagad, muszáj középütt menned, mert két oldalt még jeges, de középütt a legdrámaibb a helyzet, oda szeretnek szarni, ugye, választhatsz, hogy lószarról lószarra vagy sárkupacról sárkupacra ugrálsz-e, fröcskölöd a harisnyádra, ami a lábad alá kerül, közben a legjobb lenne nem is nézni lefele, mert ez az egész folyókálás legalább annyira undorító, mint amennyire a mókus cuki volt ugyanaznap reggel.
Tavaszelő-átugrást vállalok. Akár lóval is.
11 megjegyzés:
De a parittyát alapvetően nem hajítja el az ember, ugye. A parittyával a követ, azt igen. Vagyis, ha elromlik a parittya, (?), akkor a parittyát is, esetleg, igaz.
Na végre valami tökéletlenség a híres Skandináviában!!!
Anno én nagy kutatást folytattam, hogy találjak valamit, ami nincs rendjén Dél-Svédországban, nos nem volt egyszerű feladat, csupán egy-két dolog akadt horogra.
De ezek, ahhoz képest, amiről írsz parányi lócitromok voltak.
Jó olvadást, felénk vége a szürkeségnek.
Gyerkőceinkkel legalább tíz féle virágot felfedeztünk séta során. A képlet egyszerű - ami sárga az aranyvessző, ami lila az ibolya- slussz.
Nos ezen még dolgozunk egy kicsit...
nehéz ügy, Márta, nehéz ügy :) már szinte vártam, hogy írhassak valami fjordítottat. de ez is helyspecifikus, lovarda sincs mindenhol, és gyalog sem jár mindenki (sőt).
tetszik ez a sárga-lila tengely :) szép sétákat nektek! a virágfakadás itt még arrébb van egy picit.
Ja. Nem is hajítás van írva. Én meg okoskodok itt... Hát mér nem mondod? Kicsit írhattad volna még kisebb betűvel, viszont. :)
Gumicsimma Mányi, gumicsimma!!!
akkor vegyél egy ló-t és annak hátán ügess által a lóterméken...
Majd amikor elkezdik tragyazni a videket! Az lesz a szep! Ablakot nem nyitunk, teraszra nem megyunk, a garazsba is csak belibbenunk es gyorsan elhajtunk autoval reggel dolgozni. Hetvegen meg - idojarastol fuggoen menekulore fogjuk, vagy maradunk.
Nalunk ugyanis nem csak lovarda van, hanem mezogazdasagi szakiskola tehenekkel, kecskekkel, nyulakkal, tragyadombbal :-))))
Egyebkent gumicsimma, lehet kapni ocson jot, sot kockasat az europrisben, kicsit dragabbat, de viragosat a kerteszetben, csicsast, amiben nem kene loszarban tapickalni meg cipoboltban :-)))
gumicsimma, gumicsimma, persze, van is, virágos, meccsingol a táskával, nade semmi nem csúszik úgy a jégen (és a jégbe fagyott lószaron), mint a gummicsimma. még a korcsolya se. szóval hazafele gumicsimma, odafele jégjáró. esetleg egyik lábra ez, másikra az, és akkor féllábon ugrálva a dógozóba.
ló lesz itt a megoldás, már én is érzem. de akkor hova a francba tesszük a kerti bútrot az erkélyről, ha ott tároljuk a lót???
----
Katt, mezőgazdasági szakiskola, mi?! most mit vágsz fel? :))))))))))
Az mégsem pécé, hogy parasztképző :-)
Pedig a szó maga tök hétköznapi itt: bonde.
Kb egy hétig röhögtem azon, hogy melkebonde, ami otthon ugye tejtermelő kisiparos, vagy mi, de itt kérem TEJPARASZT :-)
És nem lenézés, meg városilányság, hanem "nyelvészeti" vihogás ez :-)
http://mvs.vfk.no/
jobboldalt van a skolebrosjyre, érdmes megnézni, cuki boci, tyúk és malac van benne :-)
Figyelj Frida! A nagyon lapos és vékony talpú olcsó műbőrcsizmák működnek a legjobban a jégen, mivel hajlékony a talpuk és tudsz bennük "kapaszkodni". Engem is meglepett, de kitapasztaltam, a jeges időben ezt a legjobb használni. Ha fázik a lábad, vegyél egy mérettel nagyobbat és használd raggsokker-rel. :)
Vagy sportboltokban lehet kapni cipőre csatolható "szöges gumit", ha az jobban tetszik. A téli bakancs, gumicsizma, magas sarkú csizma nem jó, mert merev a talpuk nagyon.
Haha, ez nagyon jo:-) Nagyon erzekletes:-)) A tragyaszagot a norvegok megs em erzik. Nekik termeszetes.
Megjegyzés küldése