Mőte, megint. Voltaképp akár minden bejegyzés kezdődhetne így, és akkor utána kanyarodnánk csak az aktuális tárgyra, itt átlag minden második napra esik valami mőte, persze furfangosan mindenféle egyéb fedőneveken nyomulnak a mőték, de az éber tudatállapotú bevándorlót nem lehet ám átverni. Ez a sok mőte csak azért idegesítő egy picit, mert ennyi fontos, mőtére érdemes dolog ugye nem történik az emberrel, olyan ez, mint amikor az Alföldi egy nyáron két-három Shakespeare-t rendez, hajlamos az ember gyanút fogni, hogy ennyi mindent azért nem lehet a Shakespeare-ről gondolni, és tényleg nem, derül ki utóbb.
Na de a jó norvég ott szupportál, ahol tud, mőte és mőte közt is van különbség, hogy a dolgozó feje ne essen bele az unalomtól arccal lefelé a nagy mőtelavórba, időnkint fel-felüti a fejét egy olyan mőte, amelyik más, mint a többi. Például nem a megszokott helyszínen zajlik, hanem fölcihelődik az egész paidagágász kar (vö. Weöres), bezárjuk egy napra az óvodát, és elautózunk az egy órányira lévő Kragerøbe, mutatom, érdemes.
Azt mondják, itt van Skandinávia egyik legszebb spa hotele, hát azt nem tudom, nem láttam az összeset, de fogalmazzunk úgy: ennek itt van esztétikuma. A spa hotelnek, ahova a mőtét kihelyeztük, úgy értem. Eleve a szívcsücskömben ez a minimál-miliő, fa, fehér, bézs, kicsit koptatott, semmilyen tárgy nincs csak úgy odarakva, hanem ami oda van rakva, az végül úgy ott van, és mintha mindig is ott lett volna, és mintha ott lenne innentől fogva, míg a világ s hét nap, és még tizenkét óráig.
Mondjuk lennék tárgy egy ilyen kragerø-i spa hotelben.
Akkor az ember a mőtét is máshogy nyomja le a torkán, ha utána lehet küldeni a tárgyalóterembe bekészített raklapnyi dinnyét, ananászt, narancsot, majd leöblíteni kávéval, teával, vízzel (ízlés szerint beléje karikázott lime, esetleg narancs), és a szünetben még a mozivászon méretű tévét is bekapcsolják nekünk (jó, csúsztatok, főleg nekik, bár igaz, ami igaz: kinek drukkoljon a szegény bevándorló, ha már egyszer itt van, pláne síversenyen?!) hogy megnézhessük, amint az ügyes norvég férfiak megnyerik a négyszer 10 kilométeres sífutó váltó aranyérmét a világbajnokságon.
A kültéri buborékfürdőről nem beszélve.
Ahhoz képest minden mozdulatlan, hogy ül az ember a forró vízben, a levegő mínusz pár fokos, őrjöngve ugrálnak a buborékok, szemmagasság alatt a fenyők hegye, alant a kis híján ötszáz szigeten, szigetecskén fekvő város, lassan leszentül a nap, udvariasan átadja helyét a párával kevert ködnek.
Akkor az ember azért nem tud nem arra gondolni, hogy itten kérem, el vagyon érve a cél, amúgy spa-ügyileg.
És amennyiben a norvég mőték java részének lényege: beszélni sokat, ettől fontosnak érezni úgy magunkat, mint a terítéken lévő kérdéseket, majd ügyesen kikerülni a cselekvést magát, akkor jelentem: mőte-ügyileg is szakasztott ez a helyzet.
8 megjegyzés:
2 dolog jutott eszembe.
1. Szép, de unalmas. Nem vagyok egy északi típus.
2. Mőteileg pont ugyanaz a helyzet, mint itthon: "...beszélni sokat, ettől fontosnak érezni úgy magunkat, mint a terítéken lévő kérdéseket, majd ügyesen kikerülni a cselekvést magát..."
Persze már, mi meg csak egy kávét kapunk a laborban az efféle összeüléseken. :) A blogom mist egy kicsit pihen, de a Tromso-i kiruccanás remekül sikerült, és -időben kicsit később- jelentem láttuk a fényeket is :)
hát T, az nem vagy, az biztos :) én meg nem tudom, hogy fogom viselni pl. nyáron, hogy odahaza minden olyan gyorsan van, hahaha :))))
----
Laci, juhúúúúúúúúú!!! örülök!!! majd képek legyenek, meg minden legyen :)
Szép ez a hely, nagyon, tényleg. (Nem itt voltak anyukádék nehány hónapja? Valahogy ösmerősnek tűnik.)
És tetszik az a köves miliő, amit az egyik fotón láttam. A kőkanapé meg a kőpuff a kőpárnákkal. Még a lámpáról is az jutott eszembe, egy világító kavics.
Illetőleg tetszik az a négy sor naplemente-ügyileg. :)
nagylányunkat idézve: "mikor megyünk norvégba?"
apának bejön a hotel (is) mindenestül.
és lesz nilsholgerson-möte is bazi nagy szentivánéji tűzzel lappföldön a gúnárok között?
(tudom, hogy másik ország... és?)
de, de, Réku, ez szakasztott az!
próbáltam lenyúlni neked a medúzalámpát, amit annak idején kinéztél, de bazi magasan van, nagyon nagy, és állati sokat kéne vele szaladni a kompig, úgyhogy inkább nem kockáztattam.
----
Du, majd fölvetem az egyik mőtén, hogy jönnétek... sose lehet tudni :)
En is en is akarok ilyen motet!!! :-)
Halihó!
Mi is mötéztünk, egy hónap alatt kétszer is. Kisszéken kuporgás (kivéve engem), gyerekről egy szó sem.
Dokumentálj - a jelszó változatlan!
Írj gyakrabban - jókedvre derít!
Megjegyzés küldése