Norvégország, én így szeretlek

2011. február 27., vasárnap

csavart sima - avagy a kompetencia

Szép magyar szó ez a kompetencia, norvégul legalább kompetanse, kicsit úgy hangzik, mint ha valami tánc lenne, zenére persze, ki hogyan muzsikál, egyébként. 

Hozzáértés, illetékesség, alkalmasság, képesség. Jó esetben a dolgozó időnkint magától felülvizsgálja saját teljesítményét, de ha nem, akkor legyen neki kompetansedag, kompetencianap, egy tanévben kétszer. Egy tárgyalótermet kell elképzelni, ott ülünk papír szerint mindahányan, akiknek közük van a csoportba járó gyerekekhez, de persze akad, aki szerint ez annyira mégse fontos, hát inkább otthon marad, amely alkalomból (bennem) óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ez akkor önmagában nem egy kompetenciamérés-e, de. 

Csak az egyik feladatot mondom, a többi messze nem volt ennyire érdekes. 
Előre kaptunk egy nyomtatványt, korrekt táblázat, a függőlegesben egyenként a gyerekek neve, a vízszintesben négy szín: piros, zöld, kék, fekete, és hozzá egy kitöltési útmutató, A felnőttek hozzáállásának feltérképezése, a gyerekekhez való hozzáállásának mármint. 

Pirosat annak a gyereknek,
- akit csizmástul is beengednék a lelkembe (!)
- akit azonnal megértek, és örömömet lelem benne
- akit előnyben részesítek a többivel szemben
- akit nagyon könnyű szeretni

Feketét annak a gyereknek,
- akit nem mindig értek
- akire dühösebb tudok lenni, mint azt a helyzet megkívánja
- akit nem könnyű szeretni

Kéket annak a gyereknek,
- aki ritkán vagy soha nem keresi velem a kapcsolatot
- akivel ritkán vagy soha nem keresem a kapcsolatot

Zöldet annak a gyereknek,
- akivel kiváló a kapcsolatom, de még nem tartozik a pirosba

Akkor ezzel az ember elmolyol egy picit, én legalábbis, sosem olyan egyértelmű ez, mint gondoljuk, és akkor ez az egész kérdőív még csak az egyik fele a történetnek, a másik fele az, hogy túl azon, hogy milyen vele a kapcsolatom, tudom-e, mit miért csinál, és tudom-e segíteni, hogy egészséges, teljes emberré váljon, de ez általában nem kerül terítékre semmilyen kompetencianapon. 

Ott, amikor ülünk egymással szemben a kollégákkal, mindenki elmondja, kit milyen színnel illetett, a csoportvezető egyesít, és végül beszélünk azokról a gyerekekről, akik túl sok pirosat, feketét vagy kéket kaptak, mert azzal nyilvánvalóan van valami dolog. Felismerendő, megértendő, javítandó. 
Minél több a "zöld gyerek", annál kiegyensúlyozottabb a csoport. 

Jelentem: a zöld csoport tele van zöld gyerekkel. 
Megmondom azt is, miért. Azért, mert azok, akik végül is ott voltak a kompetencianapon, és fontos volt nekik, hogy melyik gyerekkel mi van, azok kiegyensúlyozottan működnek együtt. 
Nem nagy titok, de nem könnyű megcsinálni. Folyamatos munka. És akkor ezzel még mindig csak a felszínt kapirgáltuk, de azt legalább már igen. 

A szándék legalább, hogy ne csak gyerekmegőrző legyünk. 
Mert az norvégul is legalább olyan ártalmas, mint bármilyen más emberi nyelven.

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Czeglédi Ági, én így szeretlek :)

Kósa Márta írta...

Lelki leltárt készítek- körbejárom a színeken át a sok huncut gyereket.
A mi nev. értekezletünkön többnyire ki sem ejtik a gyerek nevét.
Papírozás a lényeg.

Manka írta...

Évek óta dolgozunk itthon a pedagógusok teljesítményértékelésén.
Ilyen típusú kérdésekkel én egyik rendszerben sem találkoztam. Vajon miért?!
Köszönöm a tippet!
Manka