Tudom, hogy a máséval ékeskedni nem illik (a csalánnak az ő veréséről ne is szóljunk, ugye), meg teli szájjal beszélni se illik, meg szürcsölni se, meg ajándék lónak a fogát se. De amikor a szegény magyar bevándorló hátrányos helyzetű, mert ötlete se, meg ideje se, viszont a fejében meg valaki(k) ütvefúr(nak), álló napja lassan, illetőleg van neki vicces vendégszöveg-jelöltje, akkor a Görög Ibolyát ott eszi meg a fene etikettestül, ahol ippeg van.
A nőt Jenny K. Blake-nek hívják, Norvégországban élő ausztrál dizájner, felmenőm jóvoltából tettem szert két zseniális munkájára (Brown cheese, please! és Norsk, ikke sant?), amelyeket maga írt, maga illusztrált. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy egy norvég is rápisilne kis híján a szófára olvastában (mint én), de még az sem kizárt. A dolog ugyanis nem bántó, hanem végtelenül kedves, és csupa megfigyelésen alapszik.
Magam sem mondhattam és rajzolhattam volna jobban, ha tudnék egyáltalán rajzolni. (A hófehér lapok a fényképezés során viszont bizonnyal azért öltötték fel ezt a színt, hogy jobban pásszentoljanak a blog színvilágához, s ha ne adj isten, Jenny idetéved, maga se ismerjen a könyvére.)
Egy átlagos norvég család
egy csinos kis faházban él,
utazgat egy bűbájos pici kombival ide-oda,
esetleg egy aprócska kunyhóba a hegyekben vagy a tengerparton,
rendelkezik egy játékos ebbel, aki szeret botokat és halott dolgokat elkapdosni,
netán egy cicával, aki buzgón lesi a piciny madarakat a konyhaablakból,
lehet, hogy van egy változatos gyűjteménye sajtvágókból a konyhában,
illetőleg azokhoz passzoló változatos sajtgyűjteménye,
számos síszettje télire,
néhány biciklije nyárára,
meglehetős tételnyi gyapjú alsóruházata,
és halványsegédfogalma arról, milyen csodás élete is van!
(Tévednék, vagy magyarul még ez is jobban hangzik?! Mindenesetre köszi, Jenny!)
4 megjegyzés:
Mindig borzadtam saját rajzaimtól- ezentúl nem teszem.
EZ itt teccik!
Már hiányoztál..
ellentmondok: T U D S Z rajzolni!
mer'hogy volt olyan, hogy kis híján rápisiltem az alattam szolgáló ülőalkalmatosságra pl. activtyzés közben :)
Most én leszek itt az ellenszél, már láttam ezt a könyvet, szerintem tök béna :-)))
Báááár, az utolsó képen (itt) pont igazat mond, "ezek" tényleg nem tudják, mennyire jó dolguk van!
Kivéve a 40 felettieket, azok emlékeznek még bőven az olaj előtti, ha úgy tetszik pre-olje időkre, amikor mindenki csóró volt :-)
persze komoly általánosítások, (de fenntartom, hogy megfigyelésen alapulnak), de nekem éppen ettől volt vicces :)
fú, a múltkor találkoztam egy magyar asszonnyal, aki o.e. jött ide, Langesundben a tengerparti sziklák között nőtt a vadfokhagyma, azt szedték csokorszám, főzéshez. érdekes idők lehettek, innen nézve szinte elképzelhetetlen...
Megjegyzés küldése