Na most a norvég ócskapiacot nem úgy kell elképzelni, mint az odahazait, sem a határmenti egyfogú cigányok kordés megoldásához, sem a néhai lengyelpiacok helyén virágzó zsibikhez, de még csak a híres agárdi lomihoz sem hasonlít, ahonnan pedig a szuper NDK-s, ámde annál tukánosabb termoszom származik.
Nem így. A norvég ócskapiac egy kellemes közösségi házban kap helyet, az előtérben remek filteres norvég kávé (nekem, kotyogóspártinak, vállalhatatlan, van, aki szerint meg lehet szokni, Isten útjai kifürkészhetetlenek), hot-dog, kassza, bácsival ellátva, a belépő 70.- korona, és természetesen bankkártyával is lehet fizetni.
S akkor az ember belép, és mindjárt beleszeret az első fából valósi madárkalitkába, aztán az árcédula láttán sebesen felméri, hogy ha Ferihegyig elmegyen repülővel, onnan taxival a határmenti kordéig, de közvetlenül, ott megvesz három-négy ilyen kalickát, a legközelebbi postán expressz föladja norvégországi címére, gyorsba' egy koronát is földobat az egyfogúnak, amolyan szívjóságból, majd visszautazik várni a postást, akkor is beljebb van, mint a porsgrunni ócskapiacon.
És majdnem nem túlzok.
Viszont láttam kolompot, mecsbokszot, kiderült, hogy Budapest nyitva, és hogy itt is a jéghideg kokakóla az igazi.
De mint tudjuk, a lényeg sosem az, mint ami annak látszik, nagyon kell figyelni, mi a lényeg, mert még a végén elvétjük, elindul az ember egy ilyen hétvégi programpontra a busszal, fogalma nincs, hol kell leszállni, hát el is cseszi, gyalogol még vagy két kilométert, de Norvégia szép, nem azért mondom, érdemes benne gyalogolni, akkor van ez az ócskás dolog, amiről azt hitte az ember, ez a lényeg, de nem. A lényeg állni a buszmegállóban, és észrevenni a Kiwi nevű élelmiszerboltot, az egyetlen típusút, amelyikben az ember még nem járt, amióta norvég földre tette a lábát, nosza, ha már itt van, be kell menni, kell a drazséspultnál válogatni egy kicsit, kell közben magyarul beszélni, hogy az ember mellett drazsét válogató csakugyan magyar lány meghallja, kezdjenek beszélgetni, közös síelést szervezni, örülni.
A lényeg, kérem szépen, mindig ez, akárhogy akarja az összes igyekezetével elbaszarintani az ember, a lényeg legvégül mindig ez, hogy örülni kell. A rossz leszállásnak, a drága kalickának, az utóbb ehetetlenül szarnak bizonyult drazsénak, mert minden viszen valahova, méghozzá nem kis sodrással.
Én, jelentem, örülök.
9 megjegyzés:
úgy szeretnék én is a rosszban mindig valami jót látni...te hogy csinálod? agykontroll???
az azért megnyugtató, hogy a te eseted is bizonyítja, ez lehetséges! örülök neked!:)
fúúú, Kriszta, ha tudnám. eleve így jöttem, szerintem. aztán persze keseredik az ember, hogyne, de én emlékszem arra a pontra az életemben, amikor konkrétan el kellett döntenem, hogy lehajtom vagy felemelem a fejem. a felemelés mellett döntöttem. és akkor azt mondom, örülni: döntés. eleinte kell gyakorolni, aztán átáll az ember szeme, lelke, összes receptora.
teszem hozzá: itt könnyebb, mint odahaza volt. de gondolom, ezt sejted...
Én is örülök: jó időben jó mondatok, meg különben is... Mindig örül az ember lánya, ha itt olvasgat. (Ezt már írtam, tudom - és nem is akarnám ismételni magam, csak érzelmileg túlcsordultam.) :)
Nálatok nincs løppemarked?
Az ingyen van, olcsó és vafli is szokik lenni :-)
Tavasszal szoktak indulni az elsők, ott is lehet kincseket találni pici pénzért és alkudni is lehet!
nem tudom, de ha vafli is van, akkor tavasszal nyitott szemmel fogok járni :)
és arra is gondoltam, hogy tavasszal már jól meglátogatlak benneteket, már ha lehet ilyet. pláne ha nem találok vaflit errefelé... :)
Angéla, én is örülök :) ez milyen jó, így együtt örülni!
Ittalvós bulit szeretnél?
Szeretettel várunk, gyere! :-)
Tegnap írtam neked nyelvészkedős e-mailt, remélem, megkaptad, mert kb 40-szer őrült meg a gmail-em (a saját, a memme-féle)
ottalvóst kérek, igeeeen :)))
levelet megkaptam, de kicsit jobban el kell mélyednem benne, hogy érdemben tudjak felelni :)
puszi!
ez tény és való, hogyha az ember külföldön van, akkor szinte üldözik az ilyen csodás "véletlenek". velem is ez volt, és nem győztem álmélkodni. valahogy mindig minden úgy alakult, hogy a legjobb sült ki belőle :D
itthon meg talán azért nem gyakori ez az élmény, mert ismerős terepen mozgunk, és előbb betudjuk a saját szándékosságunknak és ügyességünknek a sikert, minthogy csodálkoznánk.
Megjegyzés küldése