Szép magyar szó ez a kompetencia, norvégul legalább kompetanse, kicsit úgy hangzik, mint ha valami tánc lenne, zenére persze, ki hogyan muzsikál, egyébként.
Hozzáértés, illetékesség, alkalmasság, képesség. Jó esetben a dolgozó időnkint magától felülvizsgálja saját teljesítményét, de ha nem, akkor legyen neki kompetansedag, kompetencianap, egy tanévben kétszer. Egy tárgyalótermet kell elképzelni, ott ülünk papír szerint mindahányan, akiknek közük van a csoportba járó gyerekekhez, de persze akad, aki szerint ez annyira mégse fontos, hát inkább otthon marad, amely alkalomból (bennem) óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ez akkor önmagában nem egy kompetenciamérés-e, de.
Csak az egyik feladatot mondom, a többi messze nem volt ennyire érdekes.
Előre kaptunk egy nyomtatványt, korrekt táblázat, a függőlegesben egyenként a gyerekek neve, a vízszintesben négy szín: piros, zöld, kék, fekete, és hozzá egy kitöltési útmutató, A felnőttek hozzáállásának feltérképezése, a gyerekekhez való hozzáállásának mármint.
Pirosat annak a gyereknek,
- akit csizmástul is beengednék a lelkembe (!)
- akit azonnal megértek, és örömömet lelem benne
- akit előnyben részesítek a többivel szemben
- akit nagyon könnyű szeretni
Feketét annak a gyereknek,
- akit nem mindig értek
- akire dühösebb tudok lenni, mint azt a helyzet megkívánja
- akit nem könnyű szeretni
Kéket annak a gyereknek,
- aki ritkán vagy soha nem keresi velem a kapcsolatot
- akivel ritkán vagy soha nem keresem a kapcsolatot
Zöldet annak a gyereknek,
- akivel kiváló a kapcsolatom, de még nem tartozik a pirosba
Akkor ezzel az ember elmolyol egy picit, én legalábbis, sosem olyan egyértelmű ez, mint gondoljuk, és akkor ez az egész kérdőív még csak az egyik fele a történetnek, a másik fele az, hogy túl azon, hogy milyen vele a kapcsolatom, tudom-e, mit miért csinál, és tudom-e segíteni, hogy egészséges, teljes emberré váljon, de ez általában nem kerül terítékre semmilyen kompetencianapon.
Ott, amikor ülünk egymással szemben a kollégákkal, mindenki elmondja, kit milyen színnel illetett, a csoportvezető egyesít, és végül beszélünk azokról a gyerekekről, akik túl sok pirosat, feketét vagy kéket kaptak, mert azzal nyilvánvalóan van valami dolog. Felismerendő, megértendő, javítandó.
Minél több a "zöld gyerek", annál kiegyensúlyozottabb a csoport.
Jelentem: a zöld csoport tele van zöld gyerekkel.
Megmondom azt is, miért. Azért, mert azok, akik végül is ott voltak a kompetencianapon, és fontos volt nekik, hogy melyik gyerekkel mi van, azok kiegyensúlyozottan működnek együtt.
Nem nagy titok, de nem könnyű megcsinálni. Folyamatos munka. És akkor ezzel még mindig csak a felszínt kapirgáltuk, de azt legalább már igen.
A szándék legalább, hogy ne csak gyerekmegőrző legyünk.
Mert az norvégul is legalább olyan ártalmas, mint bármilyen más emberi nyelven.
3 megjegyzés:
Czeglédi Ági, én így szeretlek :)
Lelki leltárt készítek- körbejárom a színeken át a sok huncut gyereket.
A mi nev. értekezletünkön többnyire ki sem ejtik a gyerek nevét.
Papírozás a lényeg.
Évek óta dolgozunk itthon a pedagógusok teljesítményértékelésén.
Ilyen típusú kérdésekkel én egyik rendszerben sem találkoztam. Vajon miért?!
Köszönöm a tippet!
Manka
Megjegyzés küldése