Tévémaci helyett tévéfjord. Tudod, mint annak idején a halak a Dunán, állítólag annak is mérhető nézettsége volt. De mivel ez az ország, ahol fjordból azt hiszem, eggyel több van, mint halból (meg csillagból az égen, fűszálból a mezőn), fjord megy a tévében napszámba.
Konkrétan 134 órán keresztül, megszakítás nélkül, a norvég közszolgálati kettes csatornáján, a világ leghosszabb tévéműsorává avanzsálva ekképp. Aha, ez más nem lehet, mint a Hurtigruten, kiált föl az ámult olvasó, kiáltana, ha lila fingja lenne arról, mi az a Hurtigruten. Félre bánat, nekem se volt, egész mostanáig, mármint amíg el nem indult Bergenből a Ms. Nordnorge (Ms. Észak-Norvégia) nevű hajó június 16-án, hogy ma kikössön Kirkenesben, a fedélzetén a szerencse (és Bill Gates) 691 fiával, nem kerül sokba a teljes karika, 21 ezer valahányszáz korona, szorozd meg harmincnéggyel, és annyi, mondjuk a norvég fjordok beszarás szépek, még így tévén keresztül is, ezért is lehet, hogy a fél ország ezt nézi.
Bámulod a hajóorrot, alatta valami zene, vagy még az se, csak hallgatod, ahogy esik az eső, néha meginterjúvolnak egy-egy utast, akik fülig érő szájjal elmondják, hogy egész nap zuhogott, az égegyadta világon semmit nem láttak a tájból, nehéz egy norvég száját lebiggyeszteni, neked legalább az a perspektíva jut, hogy az ablaktörlőt nézheted, amint ütemesen törölgetni a szélvédőt (vagy mi a rossebbje van egy hajónak). Ha már nagyon esik, gyors kapcsolás a hajótestbe, valami szaxis fújja, egy trollszerű fickó énekel, akárhogy, nem is ez a lényeg, nézed, és azon kapod magad, hogy lassan kisimulsz. Tarr Béla díszlépésben jönne a forgatókönyvért, csak mondjuk beültetné a Derzsit szenvedni a fedélzetre, nem lenne könnyű dolga a Derzsinek, tapasztalatom szerint a norvég vidékkel nem lehet betelni, akárhogy iparkodsz, egyszer csak elnyílik a szád, ha nem vigyázol, még a nyál is kicsöppen, résen kell lenni.
Még pont el lehet csípni, ha valakinek épp erre van gusztusa, bár lassan odaérnek a térkép szerint.
Tán el kéne kezdeni félrerakni a Hugrigrutenre.
Bámulod a hajóorrot, alatta valami zene, vagy még az se, csak hallgatod, ahogy esik az eső, néha meginterjúvolnak egy-egy utast, akik fülig érő szájjal elmondják, hogy egész nap zuhogott, az égegyadta világon semmit nem láttak a tájból, nehéz egy norvég száját lebiggyeszteni, neked legalább az a perspektíva jut, hogy az ablaktörlőt nézheted, amint ütemesen törölgetni a szélvédőt (vagy mi a rossebbje van egy hajónak). Ha már nagyon esik, gyors kapcsolás a hajótestbe, valami szaxis fújja, egy trollszerű fickó énekel, akárhogy, nem is ez a lényeg, nézed, és azon kapod magad, hogy lassan kisimulsz. Tarr Béla díszlépésben jönne a forgatókönyvért, csak mondjuk beültetné a Derzsit szenvedni a fedélzetre, nem lenne könnyű dolga a Derzsinek, tapasztalatom szerint a norvég vidékkel nem lehet betelni, akárhogy iparkodsz, egyszer csak elnyílik a szád, ha nem vigyázol, még a nyál is kicsöppen, résen kell lenni.
Még pont el lehet csípni, ha valakinek épp erre van gusztusa, bár lassan odaérnek a térkép szerint.
Tán el kéne kezdeni félrerakni a Hugrigrutenre.
7 megjegyzés:
Nagyon is értem, miért kaptad te azt a kreatív blogger díjat:-)
MS, nagybetukkel pont nelkul, MotorSkip roviditese :)
Ram jellemzo, hogy engem a kozvetites mogott allo technikat bemutato osszeallitas jobban odatapasztott a kepernyo ele, mint az eso meg a fjordok :-)
És nem szálltunk be a hajóba 16-án??? :)
Olyan jó volt ez a műsor, hétvégén éjféltől hajnali kettőig bámultam tátott szájjal, teljesen megnyugszik tőle az ember :-)
ölég rondán beszélsz,ezzel akarod magad különlegessé tenni? szerintem anélkül jobb lenne
főleg ezzel, persze, ha más nem adatott. szegény ember vízzel főz.
Én is rohadtul mennék a Hurtigrutennel, főleg az északi végekbe, hajjajj...Mondjuk egy Bodö-Kirkenes távot vállalnék erősen.
Üdv Gege
Megjegyzés küldése