egy fjordított - avagy a tüszős mandulagyulladás

A tüszős mandulagyulladás, jelentem, nem finom, eleve szarul is hangzik, mitől lenne jó, a tüszőtől (ami micsoda?), vagy mitől?!

A tüszős mandulagyulladás, az úgy kezdődik, hogy akkor még nem lehet tudni, hogy tüszős mandulagyulladás. Egyáltalán semmit nem lehet akkor még tudni, csak azt, hogy a dolgozó láza fölrepül az egekbe, mint parittyakő, viszont ott is marad, úgy két napig. Folyamatosan, úgy értem, ez benne a különösen jó, ha enélkül akarnak rád sózni tüszős mandulagyulladást, egy petákot ne adj érte, hamisítvány. És amikor már két napja nem aludtál, de ébren se igen vagy, mert az agyad egyre salátásodik, túlélési alapon, gondolom, és sehány köbméter lázcsillapító nem használ, viszont nem ittál, nem ettél semmit két napja, mert a másik oldaladra fordulni se tudsz, na, akkor kezd el úgy fájni a torkod, hogy beszarsz, paralel valami olyan penetra ocsmadék büdös lesz a szád, hogy komplett görénypopulációk könyörögnek sírva a receptért. 

Ekkor történik az, hogy bár nyolc éves korod óta nem láttál antibiotikumot, de még csak a dobozát se, azt mondod, bármit beveszel, de tényleg bármit (vagy: valaki állítson a hátadba egy csákányt), ergo elmégy a jó doktorhoz, esetünkben egy jó norvég doktorhoz, ahol annak előtte még sose jártál, van izgalom. Gondolkodni, beszélni még magyarul se tudsz, nem hogy bármilyen más emberi nyelven, de nincs válogatás, menni kell. Az itt úgy van, hogy mindenkinek van egy körzeti orvosa (fastlege), de ha történetesen hétvégére esik a kehe, akkor az aktuális ügyeletre kell bekocogni, szerencse, ez itt van a szomszédban, alig is tart 20 percig az egyébként három perces séta. Állok az ablaknál, a veres hajnal (csillag, hadsereg, tetszés szerint) az arcomhoz képest halavány rózsaszín, vasárnap délután öt óra. Mondja a kedves norvég néni, nagyon jó, negyed nyolcra tud adni időpontot, kösziszépen, viszontkívánom. 

Egy ilyen kis kirándulás jelen állapotunkban minden túlzás nélkül: remek, ezt ugye nem kell részleteznem. 

Negyed nyolc, felmenőm közben már szagról diagnosztizált, lévén orvos az istenadta, de ettől még ki kell várni a jó norvég akkurátusságot, ez lázasan egy rendelő várójában vegytiszta öröm. Vérvétel ujjbegyből, hogy megállapítsák, van-e gyulladás a szervezetemben, mondom, van, de hát... Doktornőhöz be, tüszős mandulagyulladás, jééé, antibiotikum, patika, ott számítógéppel kinyomtatják az etikettet, hogy melyik gyógyszerből hány napig mennyit kell szedni, mikor, alig is tart fél óráig, isten megáldja Gizikét a Horgasfejű Galandféreg Patikából, aki postaironnal firkantja a doboz sarkába, hogy 3x1, és úgy is jó'van.

Én még antibiotikumnak így nem örültem. 

Na de másnap föl kell hívni a közeti orvost a táppénzes papír miatt, hány napra gondoltam. Én?!?! "Diktál a beteg, írja a doktor"? Hát Bubó is norvég???

Egy hét, persze, hát annál kevesebb idő alatt ezt a rohadt streptococcust nem lehet kiirtani. 

Ha rám hallgatsz, nem akarsz tüszős mandulagyulladást, se itt, se ott, se semmilyen országban.