egy sima - avagy lucia

Lüszíja, itt így hangzik, de ha Lúcsiaként vagy Lucaként aposztrofálja magát, tán akkor is felismerjük. Mestersége címere olasz szent, ez csak azért érdekes, mert elég sokat kellett jönnie, mire elért ide északra. Ez még bőven 1582 előtt esett, amíg még nem kergült meg a világ a Gergely-naptárral, addig hivatalosan is ez, december 13. volt az év legrövidebb napja.

Hosszasan vajúdik a sötétség, születik a fény. Lucia bábáskodik, nevében is erre hivatott, lux, fény. Ez karácsony kezdőpontja.

A sötétség szűnni kezd már, az a csillag eljő hozzánk, véget ér a gyászos sóhajtás.

Ahol az a csillag kigyúl, a többi mind elhalványul, őelőtte minden térdre hull. 

Ahol annak fénye árad, a halálból éled, támad, a gonosznak híre sem marad.

A skandinávok, köztük a norvégok is nagyon szép ünnepet ülnek ilyenkor, óvodában, iskolában, templomban. Csak gyertyák világítanak, mindenki fehérbe öltözik, tiszta-szép minden ruha, minden arc, minden kézbe fogott gyertya. Minden a fényről szól. Minden azt ünnepli. A leányok körbejárnak a házban, közülük az első gyertyakoszorút visel a fején - a kiválasztás alapja nem a külső, hanem a belső szépség: ki az, aki a legtöbbet tette a közösségért, a rászorulókért, mint annak idején  az  olasz szent. Mennek a gyertyával, viszik a fényt, s közben éneklik a Sancta Luciát, ami szinte ugyanazt mondja, mint Palya Bea, csak kicsit egyszerűbben.

Gyönyörűek voltak az egy-másfél évesek hófehérben, a gyertyafénytől pedig minden puha lesz és életszerű - nem véletlenül tartják a régiek, hogy éjjel felsíró kisgyerekhez csak gyertyával szabad bemenni, nem a villanyt felkapcsolva. A gyertya fénye arra a fényre felel benne, ami Luca-napon születni kezd, a kisgyereknek ez ismerős fény. Együvé tartoznak.

Szerettem ezt a Lucia-ünnepet. De mint minden ünneppel, ezzel is dolgunk van: nem elégedhetünk meg a külsőségekkel, a formával. A tartalma a fontos, az, amit nekem mond az ünnep. Különösen kisgyerekek között - nekik csakis azt tudom közvetíteni, ami énbennem megszületett.

S ha ez Lucakor, Lúcsiakor, Lüszíjakor, karácsony kezdetén a fény, akkor van remény, hogy rendben vagyok én is, rendben a világ is.