Norvégország, én így szeretlek

2010. december 24., péntek

egy sima - avagy a karácsonyi ajándék

Itt is él a szokás, hogy az együtt dolgozók egymásnak ajándékot adnak, nem kötelező benne részt venni, kérdezték, akarok-e, mi a bánatos lótúróért ne akarnék. Megbeszéltük, hogy ötven korona körüli értékben szabad vásárolni, jó.

Várom, várom, mikor hozzák a vedret, üstöt, kalapot, norvégmintás csizmát, hogy kellene kihúzni a nevet, ugye. Akinek. De nem hozzák, az istennek se hozzák, mondom, ebből lassan húsvéti ajándék lesz, közben a pauseromban egyre-másra gyűlnek az csomagok, teli velük az ablakpárkány, a szekrény teteje, én egyre frusztrálódom, senki nem mond semmit, most már muszáj lesz megkérdeznem, itt maradok még a végén a szégyenben. 

Jaaaa, hogy itt nem úgy van, hogy húzol egy nevet, és akkor annak. Legalább megspórolod az izgalmat, hogy mi van, ha kihúzod a három hónapja betegszabin lévő kollégát, akit gyakorlatilag ötször láttál eddig, vagy efféle. Nem, itt ilyen komoly traumáknak nem teszik ki a dolgozót. Fogod, veszel valamit 50 koronáért, becsomagolod, odarakod az ablakpárkányra. Fingod nincs, kinek adod, és te se tudod, kitől fogsz kapni - ez utóbbi mondjuk a kisebbik baj. A nagy napon a csomagokra számok kerülnek, a számok bele az üstbe, kalapba, húzós készségbe, az ember odakocog, nyolc, és akkor övé a nyolcas, húzhat vele a retkesbe.

Hallatlanul izgalmas feladat egyébként. Olyat adni, ami akár személyes is lehet, de mégsem az, Mátyás király okos lánya ehhez képest lelkes, kipirosodott arcú amatőr.
De meglett. Amivel legalábbis személyessé lehet tenni a bármit.  
2010 karácsonyára ezt kapja valaki magyarul és norvégul is, utóbbit Sulyok Vince fordításában, az én kézírásommal, szűzfehér papíron: 

Nagy László: Az angyal és a kutyák

Mellemet nyomta nehéz álom, 
gyémánt fénnyel szememet sütötte:
láttam egy angyalt fönn a dombon
tüskés akácosban megkötözve.

Átlátszó volt az angyal torka,
benne a lélek föl és alá járt,
sárga kutyák két lábra állva
nyaggatták, csomóban tépték tollát.

Korán ébredtem, fájt a szívem,
éreztem, valóság volt az álom,
angyaltollat keresni mentem, 
hó ragyogott az egész világon.  

2 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Áldott karácsonyt kívánok:
http://www.youtube.com/watch?v=3mBjSouol3g

Márta

Kósa Márta írta...

A verset kölcsön vettem - köszönöm!