csavart sima - avagy Grigorij Szokolov

Grigorij Szokolov Skienben adott koncertet.

Három hónapja megvannak a jegyek (életem első internetes vásárlása, nem kevés küzdelem árán, elbaszott Java alkalmazásoktól és rosszul megválasztott böngészőktől tikkadtan ültünk végül a harmadik sorban, de megérte!), három hónapja csipkézem a lelkem, közvetlenül a reggeli fog- és szemüvegmosás között, minden nap.

Keresem az esemény norvég vonatkozásait. Hogy passzentoljon azért, ne csak ilyen öncélú izé legyen, nyamoggás megint valami kulturális attrakción, sznob ne érje a ház elejét. 

1. itt esett meg Norvégországban

2. szerintem bármelyik másik országban elképzelhetetlen, hogy a világ egyik legjobb zongoristája egy ötvenezres városban koncertezzen

3. szintén elképzelhetetlen, hogy csak a közvetlen környezetemben két-három gyerek üljön apuval, és hallgassa Szokolovot (az egyik szerintem már a Bach Ouverture Sarabande tételénél elaludt, de van-e szebb, mint arra aludni, ahogy Szokolov játssza a Bachot?!)

Vagy ahogy Szokolov bármit játszik. 

Talán kevesen tudják, hogy Fáy Miklós, mielőtt celeb (sic!) (benne van a celebhatározóban (sic!)) és csudálatos zsűritag lett, zenekritikus volt, nekem tetszett, amiket írt, olvastam, szerettem. Azóta ritkábban olvasom, ritkábban szeretem, viszont ennél pontosabban senki nem mondja el, mi van a Szokolovval: 

"A baj csak az, hogy Sokolov feddhetetlen zongorista. Ami magát a zongorázást illeti: talán a világ legjobbja. Az egész ember mintha egy személyben akarná bemutatni a természetes kiválasztódást, homo pianisticus, a test már tökéletesen alkalmazkodott a zongorázáshoz. A hát úgy görbül, hogy a karoknak kényelmes legyen a tartás, a fej úgy ül a vállak között, ahogy a napi nyolc óránál kevesebbet gyakorló lényeknél soha nem szokott, pocak, hogy legyen ellensúly. Csodálatos kéz, fantasztikus ujjak. Sokolov tökéletesen uralja a hangszert, fantasztikus színek, hangok, trillák, minden, amit csak akarhat a hallgató." 

"Homo pianisticus." 

Olyan egyértelműséggel zongorázik, ahogyan más levegőt vesz. 

Jelenvaló minden pillanatban.  

Most az mindegy, hogy szeretjük-e történetesen a komolyzenét, vagy mit szeretünk. Csak mondom csendben: bármit csinálni így érdemes. A gombapörkölttől a keresztszemes hímzésig. 

Homo akármisztikusznak lenni. 

Na, már csak ezért is érdemes Szokolov-koncertre járni.