Átestem - ha nem is a ló (lovak a tavaszeleji folyókálás óta pláne kíméljenek, kösziszépen!), de - a frizbigolfkosár túloldalára. (Bejegyzés még az onnansó oldalról.) Visszafordíthatatlanul kitavaszodott, és az erdőt ellepték a táskások. Táskásfrodók. Viszik a 15-20 frizbit az oldalukon (minek annyi?!), itt-ott előbukkannak az erdőből, addig sosem látott, titkos ösvényekről, és dobnak, örülnek, bosszankodnak, beszélgetnek, kacagnak, és olyan felháborítóan jól érzik magukat, hogy bevándorló legyen a talpán, aki ellenáll.
Persze kell hozzá egy barát. Legalább. De egy barát nagyon sok ám, ha adatik, főleg idegenben, egy magyar barát, akkor már gazdag vagy, határtalan.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy előássuk a szekrény aljáról az NDK-s frizbit, amivel a MÁV-üdülő strandján dobáltunk, utoljára 1987-ben, na még mielőtt ezt gondolnánk, gyorsan hunyászkodjunk meg. Ez kérem, sport. Todomány. Technika. (Gondolná a fene, egyébként.) Eleve van háromféle frizbi, drágáért.
Az egyikkel kurvamesszire lehet dobni, mármint majd egyszer, amikor az ember túltette magát azon a sokkon, hogy a keze kacska, az ujjai virslik, az alkarja képtelen konkáv szögekbe fordulni, vagy ha képes, akkor úgy is marad kicsinyég, ezek eredőjeként éppen tizennyolc és fél centire sikerül elhajítani a frizbit, jobb napokon tizenkilencre, ami viszont legalább rohadt vicces.
A másikkal egy kicsit kevésbé messzi dobunk, akkor használjuk, amikor már közelítünk a kosárhoz.
A harmadikkal közelre dobunk, kezdő frizbigolfisták legszívmelengetőbb távolsága a közel, esetleg a még közelebb.
Na és akkor még a kis számok és nyilak a frizbiken, melyik milyen irányba kanyarodik milyen sebességnél, milyen erősséggel, érdemes picit átvenni a hatodikos fizikát, mielőtt frizbire kapunk. Már csak azért is, hogy legyen mire fogni, miért száll hajszálpontosan a másik irányba a frizbink, de megismerjük legalább az aljnövényzetet is, cukik például a páfrányok, amikor kifele pöndörödnek a bepöndörödöttségből, láttam eleget, nem a levegőbe beszélek.
Először csak egy frizbi van. Aztán kerül még egy, ki kell próbálni a nagyon messzire hordót is, na. És akkor a közeli mit vétett? Olyan is kell. Né', az meg milyen szép türkizkék. Ezen meg méhecske van. Az meg 0.5-tel tart egy picit balra, bármit is jelentsen ez. Most a rózsaszínnel van kedvem dobni.
Neszeneked, minekannyifrizbi.
Sok-sok frizbi kell. És sok-sok frizbigolfozás, mert az jó.
5 megjegyzés:
FRIZBIM NINCS, DE MOSOLYOM MOSTMÁR IGEN!
Kényszer viheti rá az embert ilyesmire! Egy kutyával jó lenne, mert az visszahozná. Nem kellene annyit hajolgatni. A golfra azt mondják, azért is jó, mert lehet ismerkedni, beszélgetni. Kapcsolatot építeni. Ez itt is működik?
Pfff, ma reggel az barátnőm pasijának, mikor felkelt kissé másnaposan, ez volt hozzám az első kérdése: Játszottál már valaha frizbigolfot? Mert akkor valamikor eljöhetnél velünk. Én meg mondtam, hogy nem, de már tudom mi az, tegnap olvastam az Ágnes blogjában.
Ezek szerint ez is egy újabb északi őrület. De ők csak egy frizbivel nyomják :D
ez sokkal jobb, Dorka! :) mert itt nem köll annyit menni a dobásod után, azt hiszem, a leghosszabb táv kosár és dobóállás közt itt az erdőn 187 m. és közben úgy gyalogolsz le mégis egy-másfél kilométert, hogy észre sem veszed, mert játszol :) de biztos kutyával is jó!
ismerkedni remekül lehet, épp a múltkor magyaráztattam el egy kedves ifjúval magamnak a fonák dobás rejtelmeit :))))
-----
mindenképp próbáld ki, Lilla!!!
ennek szívből örülök, Márta!!! :)
Megjegyzés küldése