Nasjonaldag, ahogy a norvég mondja. Meg mondja még úgy is, hogy 17. mai, syttende mai, szöttene máj. 1814-ben ezen a napon fogadták el a norvég alkotmányt, igaz, ekkor még unióban voltak Svédországgal, de ez senkit nem zavar abban, hogy derekasan megünnepelje.
Szöttene máj kötelező kellékei:
1. Bunad (bűnád), a norvég nemzeti viselet, tájegységekenként változó színvilággal, mintával, fél évestől 99 évesig felöltik ilyenkor. A bunad nagyon drága, több tízezer korona, bár van, aki maga készíti, sok angyagot benne hagyva, hogy a bunad ügyesen le tudja követni a test korral járó változásait - bunadot nem vesz az ember úton-útfélen.
2. Norvég zászló, kicsi, nagy, még nagyobb, ezt lengetik, babakocsira, autóra, süteményre tűzik.
3. Felvonulás, azaz a tog, ami szó szerint vonatot jelent, de a norvégok szíve éppen nem megszakad, amikor elindul a vonat, hanem megtelik örömmel. (Teszem hozzá, picit az enyém is.)
4. Pølse med brød, szó szerint kolbász kenyérrel, de ez itt északon a hotdogot takarja: diszkréten ízetlen, virsliszerű matéria édeskés hotdogkifliben, általában kecsöppel nyakon öntve. Ez gyakorlatilag a norvég nemzeti eledel, nincs alkalom, hogy ne legyen pölsze, pölsze nélkül nemigen forog előre a világ kereke errefelé.
5. Fagyi, azaz is, ísz, a nemzeti ünnepen hagyományosan annyi fagyit ehetnek a gyerekek, amennyi beléjük fér, mondjuk nem tudom, pl. az altai gyerekek mennyire vágynak fagyira, de nekik legyen mondva. Mondta is az egyik pici ember az óvodában, hogy május 17-én Norvégia is kap fagyit, mert neki van a szülinapja. Valójában.
6. Fúvószenekarok. Majd minden iskola rendelkezik ilyennel, ők vezetik a menetet.
7. A végzős diákok, azaz a russ-ök (rüssz), akik ezen a napon utoljára viselik a piros/fekete/kék kantáros nadrágjukat, amiben három hete járnak, ők ebben is vonulnak.
8. Öröm és büszkeség. Szerintem ez az egyik legfontosabb hozzávaló. Picit össze is szorult a szívem, miközben néztem ezeket a kedves, mosolygó embereket, akik azt éneklik a himuszukban, hogy igen, szeretjük ezt az országot, és tényleg szeretik, norvégnak lenni jó, mondják, büszkén fölöltik a népviseletet, lobogtatják a zászlót, és mondják ismerősnek, ismeretlennek, hogy "gratulerer med dagen", ezt szülinapra mondják egyébként. Meg Norvégia szülinapjára.
Ki szabad találni, miért szorul össze a szívem.
7 megjegyzés:
A néni nagyon erős, igen, illetőleg egy cukor, én is rögvest a szívembe zártam, amint végiglapoztam odaát az albumot. :)
És, veszem észre utóbb, egy afféle lábas kalapban ül. Őrület. :)
Bár csak, ha nálunk is hasonlóan lenne.
nem régiben voltam egy eseményen, ahol a himnuszt kellett volna énekelni. össznépi csend, melyet csak páran törtünk meg. Nos néhányan még mozgatták az ajkukat, hang azonban nem nagyon akart kijönni torkukból.
A zászló is ciki, vagy ha nem bizony gyakorta tépettet lenget a szél.
Mikor lesz végre szélsőséges időktől mentes hazaszeretet, amikor nem tiltott és nem kötelező?
igen, és a fejére is majdnem egy olyant tett :) imádtam a nénit. a kamera is imádta a nénit.
pont erre gondoltam, Márta. hogy milyen szép lenne Magyarország, ha ilyen sokan népviseletben vonulnának, mint itt. hogy ha semmilyen jelképnek, zászlónak, címernek nem lenne semmilyen felhangja, ha semmihez nem tapadna előítélet, utóítélet, egyáltalán ítélet.
nagyon nehéz ügy. beszélni is erről. főleg innen nézve, ugye - van is egy kis hasadtság bennem ennek kapcsán.
Frida, dettó ugyanezek az érzések fogalmazódtak meg bennem itt Osloban, 17-én... mennyire jó lenne, ha az otthoniak is így tudnának ünnepelni és nem a politizálás meg a tojásdobálás menne minden nemzeti ünnepen!
Szia. Remélem, jó helyen járok:-) Klassz volt a tegnapi buli:-)
Megjegyzés küldése