Megkaptam életem első norvég fizetését, napra pontosan érkezett a bankszámlára, ez minden hónap 12-én történik, kivéve, ha ez a dátum szombatra vagy vasárnapra esik, mert akkor előző pénteken.
Hivatalos bankkártyám ugyan még nincs, vagyis legitimasjonom, mert errefelé a bankkártya fényképes személyi igazolvány is egyben, ami azért jó, mert nem kell hetvenhatféle kártyát magaddal hordanod, hogy egy adandó lélektani pillanatban (és ilyenek adódnak ám) lehetőség szerint egyszerre hagyd el az egész miskulanciát.
De nem hivatalos bankkártyám van, melegében ki is próbáltam, működik.
A fizetés reggelén a reggeli megbeszélésen elhangzottak alapján:
- decemberben csak fél adót fizetünk a közelgő ünnepre való tekintettel (!)
- kapunk némi pénzt az óvodában munkaruhaként használt saját ruháink amortizációja okán
- kifizetik az eddigi, mőtékből összegyűlt plusz munkaórákat
Én szeretem azt, hogy itt a pénzről beszélünk, nem titok, hogy a másik mennyit keres, annyira nem, hogy aki akarja, bátran megnézheti az adóhivatal weboldalán, hogy teszem azt Knut Halvord Isaksen, bergeni lakos adott évben mennyit keresett, mennyit adózott, mennyi a vagyona, csinos kis grafikonok mutatják az előző évekhez képest az eltérést, satöbbi.
Üvegzseb? Ugyan, kérem. Üvegkabát. Üveg gardróbszekrény.
Amely előtt természetesen nem ül ott az összes norvég, hogy ott rohadjon meg Knut, ahol van, mert két koronával többet keresett, mint én. Itt ez nem téma. Vagy máshogy téma. És lehet mondani, hogy persze, ezeknek is csak megszületni volt nehéz, nekik könnyű így viszonyulni a pénzhez, mert van, de szerintem meg azért van, mert így viszonyulnak. Energiák jönnek-mennek, kár lenne tagadni.
Szokták mondani, hogy ez egy drága ország. Igen, az.
Én meg nem szoktam mondani, de most mondom, hogy három havi norvég óvodai asszisztensi béremért odahaza kicsivel több mint másfél évig (sic!) kellene dolgoznom óvónőként.
A kedvenc részem a részletes elszámolásról:
kaptam 400 koronát azért, mert egyetlen napot sem hiányoztam, amióta munkába álltam. Mintha ezt hívnák motivációnak vagy minek. És nem a 400 korona, azzal nagyon messzire nem megyek, hanem az elgondolás.
Ahogy itt el vagyon minden gondolva, az.
8 megjegyzés:
"de szerintem meg azért van, mert így viszonyulnak." - kezicsókolom, ez bizony így van. Ha az állampolgártól az államig mindenki úgy van vele, hogy dögöljön meg, akinek egy kicsivel is többje van, amíg egy ember ellen a fő vádpont lehet, hogy "de hát van neki háza/gyára/helikoptere stb., amíg nem megtermelni akarjuk a vagyont, hanem megkapni/elvenni, addig lehet irigykedni pl. a blog írójára, mert de sokat keres.
Vagy lehet örülni annak, hogy jól érzi magát, és akkor ebből a hozzáállásból szépen fel tud növekedni belül a kedves olvasó vagyona is, és ha belül felnőtt, akkor az kívül is meglátszik.
Hehehe, de azt is mondhatnám, hogy hihihi- avagy csak egyszerűen azt, hogy kész röhej az, ami nálunk bér ügyben folyik.
Azt, hogy rendszerint arcra (csúnyább szót nem szívesen írok le) megy a zsé biza nem ritka. Engem úgy szeretnek, hogy decemberi "borravalóként", valami bérmaradvány féle volt, sikerült annyit kapnom, mint az 1 éve itt lévő technikai dolgozónak, kiről a lelkesedés és az odaadó figyelem már nem igen, vagy igen nem sugárzik. Mindez rendkívül nehéz összetételű csoport- álmatlan éjszakák sokasága, és elég küzdelmes helyzet közepette.
A küzdelem okáról asszem írtam már valahol régebben.
Szóval nem kell a kreativitás, gyermekszeretet, ha nem tudsz vezéred előtt mélyen meghajlani.
Hogy mikor kecmereg ki a honi oktatás a kátyúból azt nem is sejtem, de egyre szívesebben kacsintgatok a nyugdíj felé.
Arról már nem is rdemes szólnom, hogy micsoda titkolódzás folyik a boríték körül.
Kicsit ellenkeznék... mert jó, hogy mi nem nézzük meg, meg akit ismerünk az sem nézi meg az adólistát, de tavaly nagyon sok gazdag embert raboltak ki a saját házában (otthon voltak, gyerekeket fektettek - volna, ha nem rontanak be fegyveres emberek, és ez csak egy), mert az adólistában látszik, ki a vagyonos, ki nem. Egyre többen szólalnak fel a nyilvános adólista ellen, és úgy látom joggal.
A másik, ami a tb.no-n szemet szúrt pár hete, és azóta sem tudja a kis lelkem beemelni a gyermeki gonoszságot: kölkök megnézik, hogy az osztálytársak szülei mennyit keresnek, és csúfolják azokat, akiknek a szülei nem keresik magukat betegesen gazdagra.
Jó-jó, nem titok mennyit keresek, de szeretném én magam eldönteni, hogy kinek az orrára kötöm rá, nem?
Katt, jogos az ellen, ezeket nem tudtam :(
csak a szűkebb és kicsit tágabb környezetemet figyeltem, és azokról az emberekről maximum azt tudom elképzelni kihágás gyanánt, hogy áthajtanak a piroson :) de biztosan itt is vannak másmilyenek...
nagyon gazdagnak lenni szerintem sehol a világon nem jó, de legalábbis nem biztonságos.
a gyerekek meg?! hát ők minket, fölnőtteket másolnak, bármilyen szomorú is ezzel szembenézni. nem csak azt, ahogyan viselkedünk, de azt is amit gondolunk és érzünk. és őszintén remélem, hogy jóval többen vannak, akik nem az ilyesmit tanulják tőlünk...
Így van ez Svédországban is. Meg lehet nézni bárki fizetését,de a megnézett értesítést is kap róla, hogy ki volt rá kiváncsi.
Én nem nagyon szeretem, hogy itt nyitott könyv az ember élete. Onnantól kezdve, hogy megkapja az ember a person nummer-ját, mindenki mindent tudhat róla.
Én véletlenül bukknatam rá magunkra, amikor éppen a blogra kerestem valamit. Házat vettünk ugyanis 3 éve. Akkor még nem tudtam, most már tudom, hogy beleteszik a helyi lapba és az internetre is felkerül. Ki vette meg az adott házat, mennyiért.Mekkora a család, hány gyerek van, hogy hívják őket.
Joguk van ugyanis tudni a szomszédoknak, hogy ki költözik a közelükbe, meg aki készül házat venni, az is jó ha mindent tud a leendő szomszédokról. Nekem ez egy kicsit sok. Majd bemutatkozunk egymásnak, ahogy illik, de ezt bizzák rám.
Hozzánk is betörtek már. Nem azért mert gazdgagok vagyunk, hanem mert hülyék és nyitva hagytuk a terasz ajtót. Itt sétálgattak miközben mi aludtunk. Nyáron végigrabolták az egész környéket. Így aztán megint bekerültünk az újságba. Eddig 2 kerékpárt fújtak meg tölünk. A közbiztonság sajnos sokkal rosszabb mint az az elején hittem.
Jó olvasni egy más világról, gondjaival együtt is.
Szép hétvégét,
nfde
Igen ez így ideálisnak tünik, de azt azért ne feledjük hogy európa legnagyobb kőolaj vagyonából jut bérekre, jólétre.
Itthon (Magyarországon) nincs ilyen, de természetesen az emberek felfogása is más.
Azon el lehet töprengeni miért van ez így melyik volt elöbb a tyúk vagy a tojás tehát a jólét szüli a normálisabb gondolkodást vagy fordítva.
igen, az olajat nehéz letagadni. viszont előtte ez egy szegény ország volt. amikor az az olaj előkerült, akkor valaki valamit nagyon jól csinált. mégis csak kellett ott valami tartásnak lenni, és azt mondani, hogy a mindenkori bevétel x százaléka minden körülmények között beleballag egy norvég pénzalapba. nem gipsz jakab pénzalapjába...
ettől persze még szomorúbb az egész, mert magyarhon meg valaha egész európát etette, és nem is volt az olyan régen. vagyis valami mégis gyanúsan az embereken múlik.
Megjegyzés küldése