Most nem azért, mert nem tudtam aludni első éjszaka a szállodában, de.
Kicsit olyan voltam, mint aki "elővette a nagy kézitáskáját, egy rántással szétrántotta táskáján a cipzárját", ésatöbbi, ésatöbbi.
Az éjjeli revü a matracokkal való hadakozásról szólt.
Matracokkal táncoló.
Ezek ugyanis matracot tesznek a matrac tetejére. És arra egy matracot. Az egész építmény csúcsára még egy matracot, és biztos, ami biztos, egy matraccal lenyomatják az egész hóbelevancot. Az ágy meg már eleve is magas.
Namost ez nem tudom, kinek jó. Egyfelől a plafonig ér, tehát egy óvatlan pillanatban biztos, hogy bekúrod a fejed. Másfelől nem tudsz olyan szögben aludni, hogy ne kelljen attól rettegned, mindjárt leesel. Szerencsére nem zuhansz nagyot, 3-4 méterecske az egész.
Soha nem volt isiászod, a családba se senkinek, most majd lesz. Nagyanyád fog a hátán bevinni a kórházba, közben cigánykerekezik, hozzád képest.
Másnap megjöttek a bútorok, hála a költöztetőcégek istenének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése