Norvégország, én így szeretlek

2010. október 17., vasárnap

egy sima - avagy a fritidspark

Eddig bírtam, két keserves, fürdőkád nélküli hónap, és kevés híján bejelentkeztem nagytiborhoz, aki a helyi magyar pszichiáter, szerintem nyugodtan szakosodhatna kádelvonási tünetekben szenvedő bevándorlókra. Ez így tarthatatlan volt, be kellett látnom, annál is inkább, mert az ország legnagyobb szabadidőparkja mellett lakom, mi az öreg istenért nem mentem már oda két hónappal ezelőtt, ahol annyi víz van, mint a világ összes bojlerében egyszerre. A világbojler norvég leányvállalata.

Igaz, hogy ez akkor egy nagy közös fürdőkád, de azt már megfigyeltem, hogy a norvég közös lovaknak nem túros a hátuk (vigyázat! nem túrós, a dolog a szláv eredetű túr 'fekély, seb' szóból származik), reménykedtem, hogy a közös norvég fürdéseknek sem. Illetve hogy azoknak pláne nem.

És nem az. De még csak nem is gombás. Annyira nem, hogy az egész hóbelevanc úgy kezdődik - miután  megkaptad a kis órácskádat, valójában a kulcsodat a szekrényhez, és behatoltál az objektumba -, hogy izibe' le kell venned a cipődet, és az erre kialakított polcra tenned, és feredőzés közben egyetlen percig nem félni attól, hogy mire kijössz, nem lesz meg. Meglesz.


Onnan meztélláb elcsattogsz az egyik szekrényhez, amelyik szimpatikus, ez egy szabad ország, de érdemes olyat választani, amit meg is jegyzel, különben mehetel haza cipőben, vizes fürdőruhában, az se rossz mondjuk, de akkor bérletet nem érdemes venni. 
Berámolsz a szekrénybe, becsukod, pittyen, a szekrénycsoporthoz tartozó leolvasó felismeri a becsukott szekrényt, mondja, nyolcas, odatartod az órádat, bezárja, visszafele ugyanez fjordítva. Hatszázvalameddig láttam szekrényszámot, de nem kizárt, hogy megugorjuk az ezrest, mondom, ez egy  nagy szabadidőközpont. Külön férfi-női öltözővel nem bajlódtak, mert öltözőkabinok is vannak, bemész, vetkezel, öltözöl szál egyedül, kijössz, szekrény, pakolsz, csuksz, pittyen, innen meg már ismered. De ha úgy érzed, ez nem fog menni, megnézhetsz a ceremóniáról egy videót a bejáratnál vagy a weboldalukon. 

A medencetér egy kisebb repülőgéphangár.
Hullámfürdő, nagy medence, kis medence, hideg vizes medence, meleg vizes medence, töltött medence, üres medence, kerek medence, szögletes medence, nugátkrémes medence, gyerekmedence, terápiás medence, dzsakuzzi, ugródeszka, csúszda, mászófal, szauna. És senki nem taposta le a lábamat, nem könyökölt a hasnyálmirigyembe, nem ordított a fülembe, egyáltalán nem csinált semmi olyat, ami a nyugalom megzavarására alkalmas lett volna. 

Pedig tele volt gyerekkel, ez kedvelt vasárnapi program errefelé, csendben megjegyzem, hogy gyengébb idegzetű egyedülálló - és feltehetően még az együttállás előtt álló - leányoknak nem javaslom, az egy négyzetméterre eső szép szál, félmeztelen norvég férfiak száma ugyan ebben az objektumban a legmagasabb, viszont minimum egy, de inkább kettő vagy három alacsony ember szaladgál a lábuk körül, és lehet, hogy anyu a három nagyobbikkal maradt otthon ozsonnát készíteni. De hát én edzett vagyok, ugye, és itt még azt is szívesen veszik a szülők, ha rámosolyogsz a gyerekükre, nem gondolják azt azonnal, hogy te vagy a dzsakuzzis gyilkos. 

Nekem ez az egy látogatás gusztust csinált, köszönöm, átmenetileg megfelelő lesz a fürdőkád helyett. 

4 megjegyzés:

Tompicsek írta...

Azok a magas norvégok... :)

Kósa Márta írta...

Szemben ezzel a hazai Lukácsban nyáron eltulajdonították használt narancssárga törülközőmet. Aztán, amikor ezen a parkban egy sort mérgelődtem a parkban felejtettem az egész fürdős óbeleváncot, beutalóstól mindenestől.
Majd elmeséltem éppen balatoni nyaralását élvező leány gyermekemnek, hogy nem az én napom. Öt perc múlva zokogva visszahívott, hogy az övé se, mert betörtek otthonukba, s megszabadították őket talmi kis kincseiktől. Nos most már tudom inkább a törülközőmet veszítsem el, mert nem volt felemelő érzés unokám széttúrt kiságyát és a javarészt emléket, családi ereklyéket tartalmazó komódot szétkapva látni!
(Fürdős cucc meglett, betörő nem....)

czelfrida írta...

ezekre nem is tudom, mit mondjak. szinte naponta hallani ilyen történetet otthonról, és ez rettenetes. miközben itt is ugyanolyan emberek élnek, ugyanaz a kromoszómaszám... meg lehet ezt valaha érteni, hogy mi történik?
és persze be vannak rezelve a jó norvégok, hogy jönnek be az országba az ukránok, lengyelek, románok, litvánok tömegesen (és ez nem nációk ellen szól, hanem nem is tudom, mi ellen), és akkor mi lesz, ha nem lehet majd kipakolni a bolt elé a portékát, meg a biciklit leállítani az erdő alján és elmenni futni egy jót... és én teljesen megértem őket.
őszintén remélem, hogy a lányodék kiheverték a traumát. mert ebben nem az a borzasztó, amit elvisznek, hanem az, hogy ott jártak idegenek, ahol te élsz, hozzányúltak a dolgaidhoz, megszentségtelenítették.

Kata írta...

A szomszédunk mesélte, hogy alig pár éve próbálja rendesen bezárni a bejárati ajtót, amikor hazamegy. (bemegy, ajtó csuk és zár) Nagy változás ez neki, aki 40 évig nyitott ajtóval (nem zárt, de csukott) feküdt le, aki nyitvahagyta éjszakára a teraszajtót...
Megértem a paranoiás gondolatokat, amikor azt olvasom a helyi lapban pl, hogy buli után a fickó rossz ajtón ment be és alsógatyára vetkőzve aludt el a kanapén, miközben a család a hálóban szunyált.

Minket is kirámoltak otthon, közvetlenül a biztonsái rács felszereltetése után. Jééé...