egy sima - avagy a hűtő

Szeretjük a kettes számrendszert. Ebben a háztartásban nem csak modemből van kettő, hanem hűtőből is, mondjuk az egyik akkora, hogy pont beleférne a másikba, a másik meg akkora, hogy pont beleférne az egyik, úgyhogy a másikat használjuk. Nem azt, amelyiket ideköltöztettünk Magyarhonból, mert nem jártunk elég körültekintően utána, hogy itt a "vállalati" bérlakásokat hűtővel-sütővel illik kiadni, egyébként meg mi a ragyaverést csinál az ember egy felesleges hűtővel Norvégországban, ezt még ki kell nyomoznom. 

Belefotóztam a nagyobbikba, hogy lássátok feleim, szümtükkel, mi van egy átlagos vasárnap délután hozzávetőlegesen a jó magyar bevándorló hűtőjében, hogy ide is idemondta a teremtő annak idejében, hogy mend Paradicsumben való gyimilcsektül élhetünk. Picit fotóbloggá avanzsálunk, nem tudom, ez jó-e, majd kiderül. 

Lazac, természetesen, a fagyasztásra alkalmatos részben, kétféle, bőrös-szálkás meg bőrtelen-szálkátlan. 

Paradicsomos makréla, kétféle, pépesített és békénhagyott változat, mindkettőért velem kell kijönni a hóra, és nagyon keményen fogok küzdeni. 

Piano márkájú joghurt, én nem tudom, nekem ez a mániám, hogy a joghurtba valamit bele lehessen borítani, az endorfinszintem csak akkor szökik még magasabbra, ha ezt a joghurt melletti felhajtható applikációból tehetem meg, magát a mozdulatot is imádom, hát még amikor roszog a fogam alatt a valami. A bónusztrekk jelen esetben a kanál, ami konkrét kiskanállá pattintható szét (össze?). 

Egyik kedvenc norvég hangalakom és a hozzá tartozó jelentés (lekvár) nélkül nemigen létezhet norvég háztartás, mi is betáraztunk syltetøy-ből (szültetöj), epres, vörös áfonyás, fekete áfonyás, vödrös kiszerelés, ilyet eddig csak testtömegnövelőből láttam, de az végülis majdnem ugyanaz. 

Tej, másfél literes kiszerelésben, ez azért jó, mert örök problémám, tudniillik egy tehén beállítása az erkélyre picit odázódhat, de legalábbis nem kell naponta a közértbe futkozni tejért. 

És íme a helyi tejfel, ami úgy helyi, hogy itt készül, de igazából franszia, a tejfel azon változata, amelyikben nem 12 vagy 20, hanem legalább 30% a tejzsírtartalom, vigyorog is a kis muki a dobozon, teljes joggal, mert a crème fraîche állati finom.

Jelen hússzekció: főtt marhanyelv, egy vagyon, de kicsi gyerekkorom óta imádom, hogy miért, az rejtély, hogy miért éppen ezt. Emberemlékezet óta nem ettem, aztán kiderült, hogy itt is lehet kapni... és borsos szélű sonka, de az szegény csak statisztál ebben a konstellációban. 

És mert szeretnék alkalmat szolgáltatni a rosszmájúaknak, kezüket heherészve összedörzsölni vágyóknak, meg mert minden gerinc meghajlik egyszer, meg mert jó norvég alattvaló akarok lenni, íme a norvég gasztronómia fekete lova, a barnasajt a hűtőnkben, bár még fogyasztásra várván:

Utóirat.: Mert valamit mindig elfelejtek. És ezt itt tulajdonképpen Katt írja általam, aki az én virtuális "agyam", barnasajtban, felvágottban s még tán másban is sorstársam :) 

Mindezt tetézve még az is van ugyanis, hogy a felvágottak és a sajtok fóliacsomagolása visszazárható, nem cafatokban tépődik föl, hogy aztán ide-oda pöndörödve teret adjon a kezdetben itt-ott, később mindenhol gusztustalan megbarnulásnak-megkeményedésnek.