Norvégország, én így szeretlek

2010. szeptember 29., szerda

csavart sima - avagy a savanyú káposzta

Így októberbe hajlóan hangyafütyinyit korai még, tudom, de komolyan elkezdtem attól rettegni, hogy mi lesz, ha mégis úgy alakulna, hogy itt töltjük a karácsonyt, és nem jutok az évi rendes savanyú káposzta levesemhez, amiért már kb. Szent Miklósnak az ő napján epedni kezdek, összeszalad minden valamirevaló nyál a számban, és karácsonyig úgy maradok, a nyállal. Nálunk ez a családi hagyományos, semmi egyéb, viszont ez füstölt hússal, füstölt kolbásszal, szárított gombával (vigyázat, nem fafül, mert az olyan lesz benne, mint a hónapos takony kifőzve), és reggel, és délben, és este, s míg a világ hét nap, és még két óráig.
Majdnem, mint ez a káposztaleveses fogyókúra. Mondom, majdnem. 

Ez ilyen tipikus magyar bevándorlóizé, kicsit röstellem is magam miatta, nem mintha én pirosaranytól vegetáig, túró rudolftól pirosmogyorósig számlálnám a napokat, de a káposztaleves ügyében nem ismerek pardont, szégyen ide, szégyen oda, inkább pironkodom.

Ki szabad találni, hogy Norvégország mennyire erős savanyú káposztában, mondjuk úgy, éppen annyi nincs belőle, mint amennyi viszont barnasajtból van. Barnasajtból meg nem lesz káposztaleves, akárki meglássa. Szegény magyar bevándorló vízzel főz, illetve jelen esetben sóval, babérlevéllel, szemes borssal. Meg káposztáskővel. Még jó, hogy az ablakpárkány-design fokozása érdekében akkora köveket hordunk haza az erdőből, hogy Kinizsi Pál minden különösebb hezitálás nélkül hajítná tova a malomkövet ezekért cserébe, azonnal fel is lobbant a szikra az agyban, amikor a szakirodalomból kiderült, hogy káposztáskővel nyomatták annak idejében a káposztát, azzal nyomatták a savanyodás felé. 
De mivel a nyomaték ebben az esetben igen-igen fontos, került káposztáskalapács és káposztáshúsklopfoló is. A káposztástévén nagyon gondolkodom, így sarkával-élivel.


Jelentem, savanyodik. Savanyodik, büdösödik. De bánja a szagot a fene, most már csak azt kell kifundálni, hogy ha ez bejön, akkor hova az ótvarba tesszük a kolbászfüstölőt, ha véletlenül találnánk egyet az erdőben.

14 megjegyzés:

Palinoff Aglaja írta...

kéne valahonnan egy káposztás http://retronom.hu/files/images/Mini%20%C3%BCll%C5%91.preview.JPG -t szerezni

czelfrida írta...

igen, az most nagyon kéne. bár sose gondoltam, hogy valaha ezt fogom mondani... :)

Kata írta...

A Julaban biztos van :)

Unknown írta...

nemég azt találjátok ki, hogy uborkát is kovászoltok napon, és az összes szomszéd meg fogja utálni nemzetünket czeglédiágistul, káposztástul, szagostul... :) de hajrá, kolbászt meg küldünk hozzá, ha elkészül

Unknown írta...

Látod, Angyalom, nem csináltam savanyítóedényt Neked, mire elmentetek! De ígérem, jövőre meglesz, s akkor már nem kell savanyítótévén meg mi egyebeken törnöd a fejecskéd. Oszt sok szép és praktikus magyar szokást meghonosíttó' ottan, s ha meg egyszer hazajöttök, hazahozzátok cserébe a norvég békességet :)

cyra írta...

óh, én szívesen viszek nektek az általad említett savanyú káposztalevesből!!! :-) véletlenül tudom, hogyan készül :-DD
pusz

czelfrida írta...

Katt, ott lesz közvetlenül a postaládák mellett, igaz? :)))
-----
jelentem, nem bírtuk ki, megkóstoltuk, isteni. szóval tudunk sav. kápot is csinálni. ezennel.
mindenesetre, drága rokonom, egyáltalán nem bánom, ha hozol :) vagy teszem azt, minden családtag hoz hozzá egy alkatrészt a kis kezében...
-----
R, már így is gyűlölnek, ez egy ilyen népség, nem tudsz mit csinálni velük, utálnak ezek mindenkit, aki szembejön :) hát még ha savanyít.
-----
Mártika, lesz még énnekem savanyító edényem annak idejében, nem aggódom, ne aggódj te sem! :)

Tompicsek írta...

Füstölt kolbászt még küldeni is lehet...

cheetah írta...

Olvasom a posztot meg a bejegyzéseket, visszaemlékezem sok korábbi posztra máshonnan, és ... szégyenkezem! Mert látom én "szümümmel", hogy egy tisztességes expatrióta vágyik az otthoni ízekre, ételekre! Ki tejsavanyító tenyészetre áhítozik, ki a Túró Rudiról álmodik zaftosat. Van, aki jó folyami halért adná oda a fél karját, s olyan is, aki a lelkét ajánlaná föl Lucifernek egy mogyorós csokis barterben. Én meg, mihaszna, felületmagyar eszem a gálbit http://en.academic.ru/pictures/enwiki/75/Korean.food-Galbi-03.jpg , és ízlik. Betűröm a számba a szusit http://www.sataychicago.com/images/sushi-chicago.jpg, ha úgy hozza a sors, és elégedett vagyok. Becsókolok egy bibimpapot http://4.bp.blogspot.com/_2XZkE50nwT4/RysY0O-S0_I/AAAAAAAAAAk/7QWq6UZ699Q/s320/BibimpapSmall.jpg, ha már úgyis arra jár, és szavam sincsen. Csápcse? http://farm4.static.flickr.com/3034/2831945189_34741d25f3.jpg Jöhet! Nincs más, csak rámjan? http://www.koreatimes.co.kr/upload/news/090122_p11_dhenjang.jpg Ide vele! Vessetek rám követ - legyen bár akkora, mint Kinizsi malomköve -: nekem még soha nem hiányzott magyar étel! Tök jól elvagyok ezekkel a koreai marhaságokkal! Nemrég elhatároztam: rágyúrok a bélpörköltre meg a kutyahúsra! Jöhet a kő ...!!!

cheetah írta...

Bocsi, a linkek nem úgy mentek át, ahogy szerettem volna. Majd kitanulom ... Addig is: kőzápor! :-)

czelfrida írta...

semmi kő, szerintem te jársz jobban így. alapvetően én sem vagyok egy ilyen típus, de a káposztaleves annyira hagyományos, annyira egyszer van egy évben, hogy ezen komolyan aggódom.
egyébként megnéztem a képeket, ezek a cuccok állati jól néznek ki.
a bélpörkölt és a pacal között mi a különbség?

Pepita Ofélia írta...

a bélpörkölt és a pacal között a következőképpen tudom szemléltetni a különbséget: a bélpörköltnek már a nevétől kerülget valamiféle hányingerszerű, a pacaltól csak abba a pillanatba, ha megérzem a szagát, oder meglátom.

czelfrida írta...

nnna, akkor a pacalon se fogunk összeveszni :) én imádom. a bélpörköltre nem esküdnék...

Pepita Ofélia írta...

Készül a bélpörkölt. (biztos abba a zsákba hozták)