A Snipetorpgata a város legrégibb utcája, állati büszkék vagyunk rá (tényleg), főleg azért, mert Ibsen egyszer három egész hónapig ebben az utcában lakott, és Ibsennek itt még a haja szála is aranyba foglaltatik verbálisan, tekintve, hogy a város szülötte ő.
Nos, ebben a kedves kis utcában - ahol Ibsen is lakott egyszer három hónapig - nyár végén minden évben piacnap tartatik, ezt úgy kell elképzelni, hogy gyakorlatilag lépni nem lehet, csak egymás intim szférájába bele, de a norvégok tiszták, szépek, kedvesek, a szájuk se büdös, úgyhogy még mindig jobb itt összedörgölőzni, mint a kilencvenkilencesen, mondjuk Népszínház utca - Kálvária tér viszonylatban.
Mindenhol kis standok, amelyekre összességében a zsűrizett fafaragástól a szopott cumiig bármivel ki lehet települni, amit nem szégyell az ember, van egy hangulata, és tényleg van. Hangulata van. Már eleve az utca (ahol Ibsen is lakott egyszer három hónapig), a kilátás, a vásár, a nyárutó, a sok ember, hangulat, na. Kisleányok saját sütésű süteménnyel, háziszörppel, máshol rotyog a vajaspánkó az erre alkalmatos készségben, kiderül, hogy nemezelni a norvéjok is tudnak (sőt), lehet gyönyörködni az autentikus és a nem annyira autentikus mívészetben.
Namostan, hogy azért nem a világ kies északi végén vagyunk, hogy mindjárt lecsúszik a kockára fagyott lábunk a világ-igluról, mondom, hogy aki akar, csatlakozhat a Snipetorpmarkenen multi level marketing céghez, persze csak diszkréten, illetőleg házi kötésű Barbie-ruhákhoz juthat, pláne, ha nem akarja, hogy a Barbie-ja nézzen ki úgy a Hófehérkéhez képest, mint egy göthös bányaló, és nem fordítva (Méhek, hozzávetőlegesen), plusz találtam majdnem olyan szépet, mint az ejozinkakas, mindörök kedvencem, és árban is nagyjából ott voltunk, mert ami szép, az drága is, kérem.
De a legjobb rész azért az ócskapiac volt, piac a piacban, ott még 300 wattos Tungsram égőt is lehetett venni 1970-ből, újpesti gyártmány, sose lehet tudni, nagyapám használt ilyet hobbifényképészként a fürdőszoba-sötétkamrában. Meg a világ egyik legfontosabb könyvét norvégul, ennek örültem, és persze nem vettem meg, mert ugye én norvégul úgyse olvasok, és persze azóta már megbántam, mert ha valamit, ezt olvasnám norvégul is, meg szuahéliül is, meg Braille-írással is.
Ebből a szekcióból lett a vásárfia, ami az ablakpárkányon kötött ki, feltűnés nélkül simultunk ezzel a tettünkkel a norvég ablakpárkány-divatba, errefelé ugyanis az ablakpárkány a kedves tárgyak (vö. még: biszbaszok) gyűjtőhelye.
Mindent összeadva azt hiszem, Ibsen, aki egyszer három hónapig ebben az utcában lakott, büszke lenne az utcára, ahol egyszer három hónapig lakott.
6 megjegyzés:
az a baj, hogy az első - ezek szerint a Gellért-hegy és Skandinávia között a végtelenbe veszett - hozzászólásom annyira jó volt, hogy azt megismételni lehetetlen.. :) de a lényege olyasmi volt: rengeteget gondolok Rád, még ha nem is mondom, mert ezt nem kell ugye mondani, érzed úgy is, mint ahogy én éreztem, hogy Ádám Andi lakóhelyének nevében van O meg P, meg Ny.. meg azt is írtam, hogy boldogság, hogy végül mégis úgy lett, ahogy tudtuk/hittük, hogy lennie kell. szóval skandinávulj, norvégulj tovább és írj gyakrabban, mert kell nekünk, itthon maradtaknak ez a blog, mint sajtnak a penész. ;)
Hogyan jut az eozin Pécsről oda...
az ejozin nem itt volt, hála ég, csak az összehasonlítás végett mondtam :)
kanettka, drága! most meghatódtam, de persze visszafele is szintúgy igaz minden, amit mondasz itten.
iparkodom írni nagyon, de nem akarok a mennyiségbe veszni a minőség helyett, nem azt érdemlitek! :)
-----
T! most látom csak, hogy ez talán nem is egy kérdés volt? nem úgy, mint ez itt... :)
namármost, azt tudtad, hogy ibsen itt lakott három hónapig?... hejj, ez megint zseniális! nagyon szép ez az utca! és tetszik a hozzáépített új ház. az az eladó meg érdekel... naná! ott akarunk lakni, mondjuk holnaptól.
csak még nem tudom kimondani az utca nevét...
ki az az ibsen??? ;)
gyakorolj szorgalmasan, a vásárt járva arra gondoltam, dusival koronamilliókat tudnák keresni a jövő évi ilyenen... :)
Megjegyzés küldése