egy sima - avagy a nordic walking

Eddig legalábbis sima. Bár élek a gyanúperrel, hogy ez a boldog amatőrök tudatlanságával vegyes spánielagyú eufória, de amíg jó, minek erőlködjünk elrontani, a nehézkedés törvényeinek értelmében majd elromlik magától úgyis, vagy nem, és akkor pláne örülünk.

Asszimilálódom, elvégre azért jöttem. A jó norvég meg ott nordic walkingozik, ahol tud. 

A nordikvolkingosok világszövetségének elnöke vetheti reám az első követ alkalomadtán, ha van ilyen, de én nem mentem edzőhöz, nem vettem sokért nordic walking cipőt, se derékra csatolható kulacstartót, mivel pont háztól házig tart az erdő, iszom itthon a csapból, és annyi. Vettem botot, szép, egyenes, a földig ér, parafa fogantyúja van, és rá van írva, hogy nordic walking. Kevés elég ám a boldogsághoz. 

Boldogság pediglen van, mert ez a nordic walking beszarás jó. 

Bár itt stavgangnak hívják (bot-gyaloglás), de a kedvéért még norvégül is megtanulok. 

Nem vagyok a sportok utazó nagykövete, eddig nagyjából a biciklizést, a röplabdát és a teniszt tudtam megszeretni, de aki azt mondja, hogy a nordic walking nem sport, az hazudik, igenis sportolok, kérem, érzem, hogy igen, rendesen be kell melegíteni hozzá, meg nyújtani utána, és közben még rohadtul élvezem is, ez a bónusz track.

Mer' a botot nemcsak sétáltatjuk ám, kutya meg vadászgörény híján, meg húzkodjuk-vonkodjuk a földön, mint a csattogós lepkét, hanem ha jól van beállítva a magasság, akkor az egész felsőtestünket dolgoztatjuk vele. Legalábbis így találták ki annak idején a jó finnek, eszem a zúzájukat. Eredetileg ugye nyári sífutásnak, valaha úgy is becézték, a feledékenyek sportja, tudniillik azoké a széleseszűeké, akik elhozták a botot, de a sílécet meg otthon hagyták.
Aztán ez nem úgy van ám, mint a téli fagyi, hogy ha nem lehet nyári, akkor legyen téli, viszont az meg szar.

Itt például az elég öreg emberek is nordic walking bottal járják az erdőt, meg néha a sarki közértet is, de láttam már kórházi ápolót fizikoterápia keretében bicebóca bácsit nordic walkingra tanítani. Át- meg átszövi északi életünket a két botos sétafika. 

Az erdőben tényleg csak arra kell vigyázni, hogy nehogy így járjunk, mert az itteni békákból még egy jó békacombpörköltre se futná nokedlivel meg tejfeles uborkasalátával.