Norvégország, én így szeretlek

2010. október 24., vasárnap

csavart sima - avagy a mőte

Ez itten, kérem, a mőték országa, de mindenesetre a mőték óvodája. Møte, azaz megbeszélés. Nem összekeverendő a samtale-val, ami megbeszélést jelent. Csak vicceltem: a samtale, az beszélgetés.

Nem tudom, más munkahelyen ez hogy van, de én életemben ennyit nem üléseztem, mint amióta itt élek, lassan mőtegumó nő a seggemen. A mőtéknek egy nagyon fontos közös tulajdonságuk van: sokkal kevesebb dologról (esetleg: semmiről nem) szólnak, mint amilyen hosszúak és gyakoriak. 
Na most a mőte nem csak úgy hűbelebalázs módjára van, sőt, eleve nem csak úgy mőte.

Morgenmøte, hogy jól induljon a nap, minden reggel, ez mondjuk csak 10 perc, minden csoportból egyvalaki elmondja, hány gyerek, hány felnőtt van aznap a csoportban, van-e valakinek valami különös nyavalyája, még ennek van a legtöbb értelme amúgy.
Avdelingsmøte, csoportmegbeszélés, hogy jó induljon a kedd, minden kedden egy óra. Általában véve semmi értelme, de ezt a világért sem árulnánk el, sőt nagyon komoly arccal üljük végig, és soha egyetlen perccel előbb abba nem hagyjuk. 
Foreldremøte, ez a klasszikus szülői értekezlet, estéli órán, de annyira, hogy a legutóbbiról fél tízkor értem haza, akkor már majdnem leestem arccal előre a székről, amikor közösen elénekeltük minden gyerek neki dedikált dalát, minek, kérdem amúgy tisztelettel, nem tűntek a szülők sem boldogabbnak este kilenckor a Lille Petter Edderkopptól, ahogy elnéztem. Viszont ez a két-három óra később elszámolható - pénzben vagy munkaórában, a dolgozó kedve szerént, ez mondjuk jó gondolat. Ugyanez igaz egyébként a következő mőtére is, így van nekem már egy teljes munkanapom pluszban.   
Personalmøte, havonta egyszer esedékes, az összes dolgozó összeül este öttől nyolcig, általában csütörtökön, ami azért szuper, mert addigra már pont eléggé fáradtak vagyunk ahhoz, hogy még beszéljünk a semminek az ő önvalójáról három órán keresztül. Erről is elmondható, hogy többnyire semmi értelme, utáltam is eléggé, ám a múltkor kellemes meglepetés ért.

Négy csoportra oszolva kelletett különvonulni ún. dialogspil, párbeszédjáték céljából. Az asztalon papírkupacok hevertek, szám szerint három: barn (gyerek), voksne (felnőttek), foreldre (szülők), a kupacokban 3-3 papír. A menet a következő: a dialogspil vezetője felfordítja az első papírt, amin áll egy mondat, és vele kezdve sorban mindenki elmondja őszinte gondolatait arról a mondatról. A beszélőt véleményezni semmilyen módon nem lehet, kérdés feltevése is tilos.

A gondolatok, amelyekre legutóbb reflektálni kellett:

GYEREK KUPAC
1. Nincs mindig időm arra, hogy foglalkozzam egy gyerekkel.
2. Szeretnem kellene minden gyereket.
3. Egy egy év alatti gyereknek nem szabadna 6 óránál többet az óvodában töltenie.

FELNŐTT KUPAC
1. Minden kollégámat üdvözlöm, amikor megérkezem reggel.
2. Tudom, melyik feladat kihez tartozik, és mindig elvégzem a feladataimat.
3. Jó kommunikációs kapcsolatban vagyok minden kollégámmal.

SZÜLŐ KUPAC
1. A szülők mindig a legjobbat akarják a gyereküknek.
2. Megfelelek a szülők igényeinek, kívánságainak.
3. Mindig mosolygok minden szülőre.

A dolog "egyszerűen" arról szól, hogy te szembenézel azzal, mit gondolsz egy adott kérdésről, illetve azzal, hogy mások mit gondolnak róla, akik nem mellesleg a munkatársaid.

Zseniális találmány, nálam minden mőték legjobbikává avanzsált ezen programpont által a perszonálmőte. Arról nem beszélve, hogy mivel igen hosszú, két-három tálca sütemény, kávé, tea is kíséri az eseményt, a mőték istene tartsa meg ezt a jó szokást.

8 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Részvétem Kollegina!
Gyűlölöm az értekezleteket, bár töredéke sincs, mint nálatok!
Sajna teasütemény és tea nélkül hallgatjuk az okosságokat!

Üdvözlettel
Márta

Tompicsek írta...

Ez a mítingek évezrede, nekem úgy tűnik. Nálunk csak azért nincs folyamatosan, mert cégünk mindhárom tagja egy irodában ül.
Mondhatnám azt is, hogy egyfolytában mítingelünk, de mégsem. :)
Részvétem, komolyan. :)

Kellős Éva írta...

:D Nagyon jó! Egy kupac kopasz mőte, meg még egy kupac kopasz mőte... :D

SK írta...

Én nem vagyok eleve mőte-ellenes: sok olyan helyzet van, amikor fontos dolgokat meg kell beszélni. De rendszeresség helyett inkább csak akkor, ha tényleg van miről mőtézni. Ez az ön- és munkatársismereti perszonálizé meg kifejezetten hasznos! Vannak pl. egyetemi tanszékek (tantestületek, óvodák stb.), melyek jól funkcionálnak, mert a tagok ismerik (elismerik, tisztelik stb.) egymást, van mondanivalójuk egymásnak, van véleményük, s (ebben az esetben) ezen vélemények mutatnak némi konvergenciát. Ahol ilyen nincs, ott meg nem működik a tanszék (stb.), csak az oktatók bemennek órát tartani (stb.) ... Vagyis ugyanaz van az oktatási rendszer bármely pontján - ami azt illeti, az emberekkel foglalkozó legtöbb területen. Úgy hívják: "humán". Kvázi: "emberi"
A nyammogást viszont utálom: rendszerint keresek valakit, akivel lehet rosszalkodni ...

czelfrida írta...

igen, azonnal meg is dobbant a szívem, amikor a fent leírt feladat előkerült. mert ennek tényleg van értelme.
plusz: már másnap egész más volt a viszonyom azzal a három kollégával, akikkel egy csoportban voltam.
a nyammogás, na az a baromság, valóban. pl. mi köze a másik csoport nevelőinek ahhoz, hogy mi most a "mit mondanak az állatok" projekthetet tartjuk a töpörtyűkkel (arról inkább érdemes lenne beszélni, hogy EZ mekkora égbekiáltó hülyeség), és miért kell körbeadni a macskabábot, hogy mindenki egyenként elmondhassa, milyen aranyos?! súúúúlyos percek az életemből. amit akár azzal is tölthetnék otthon, hogy rágondolok tobiasra vagy ingridre IGAZÁBÓL, és megpróbálom megérteni, mi van most velük.
jó, hát erről lehetne hosszan és intenzíven, kb. mint kapolcson :)

Kata írta...

Én abba belehaltam volna, ha eléneklik az összes gyerek összes dalát a szülőin, így is két órát beszéltünk arról, amit KÉTSZER is megkaptunk írásban :-))

A kollegamegismerős dolog nagyon tetszik, nagyon hasznos, ajánlanám az otthoni exmunkahelyemnek tiszta szívből :-)

Ildiko írta...

Szia!
off:
Örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Régen kommenteltél nálam, de gondolom az új élmények jobban lekötöttek. Még csak kicsit kukkantottam be ide, de végig fogom nézni. Kíváncsi vagyok, hogy alakult a sorsotok a kezdetektől. Azt már látom, hogy te jól érzed magad, remélem anyukádnak is bejött ez a nagy váltás.
Remélen nem bánod, ha kiteszem a blogodat az enyémre az ajánlóba.
Itt az ideje, hogy az olvasóim kaphassanak egy kis infót a szomszédból is.
Ildikó

czelfrida írta...

szia Ildikó!

milyen érdekes, pont a napokban jutottál eszembe, és hogy fölveszem a fonalat végre...
örülök, hogy idetaláltál!
majd írok privát levelet, ha jól emlékszem, kint van a címed a blogon.
természetesen kirakhatod ezt, igen, sőt, megtisztelő.
jelentkezem!