csavart sima - avagy a mőte

Ez itten, kérem, a mőték országa, de mindenesetre a mőték óvodája. Møte, azaz megbeszélés. Nem összekeverendő a samtale-val, ami megbeszélést jelent. Csak vicceltem: a samtale, az beszélgetés.

Nem tudom, más munkahelyen ez hogy van, de én életemben ennyit nem üléseztem, mint amióta itt élek, lassan mőtegumó nő a seggemen. A mőtéknek egy nagyon fontos közös tulajdonságuk van: sokkal kevesebb dologról (esetleg: semmiről nem) szólnak, mint amilyen hosszúak és gyakoriak. 

Na most a mőte nem csak úgy hűbelebalázs módjára van, sőt, eleve nem csak úgy mőte.

Morgenmøte, hogy jól induljon a nap, minden reggel, ez mondjuk csak 10 perc, minden csoportból egyvalaki elmondja, hány gyerek, hány felnőtt van aznap a csoportban, van-e valakinek valami különös nyavalyája, még ennek van a legtöbb értelme amúgy.
Avdelingsmøte, csoportmegbeszélés, hogy jó induljon a kedd, minden kedden egy óra. Általában véve semmi értelme, de ezt a világért sem árulnánk el, sőt nagyon komoly arccal üljük végig, és soha egyetlen perccel előbb abba nem hagyjuk. 

Foreldremøte, ez a klasszikus szülői értekezlet, estéli órán, de annyira, hogy a legutóbbiról fél tízkor értem haza, akkor már majdnem leestem arccal előre a székről, amikor közösen elénekeltük minden gyerek neki dedikált dalát, minek, kérdem amúgy tisztelettel, nem tűntek a szülők sem boldogabbnak este kilenckor a Lille Petter Edderkopptól, ahogy elnéztem. Viszont ez a két-három óra később elszámolható - pénzben vagy munkaórában, a dolgozó kedve szerént, ez mondjuk jó gondolat. Ugyanez igaz egyébként a következő mőtére is, így van nekem már egy teljes munkanapom pluszban.   

Personalmøte, havonta egyszer esedékes, az összes dolgozó összeül este öttől nyolcig, általában csütörtökön, ami azért szuper, mert addigra már pont eléggé fáradtak vagyunk ahhoz, hogy még beszéljünk a semminek az ő önvalójáról három órán keresztül. Erről is elmondható, hogy többnyire semmi értelme, utáltam is eléggé, ám a múltkor kellemes meglepetés ért.

Négy csoportra oszolva kelletett különvonulni ún. dialogspil, párbeszédjáték céljából. Az asztalon papírkupacok hevertek, szám szerint három: barn (gyerek), voksne (felnőttek), foreldre (szülők), a kupacokban 3-3 papír. A menet a következő: a dialogspil vezetője felfordítja az első papírt, amin áll egy mondat, és vele kezdve sorban mindenki elmondja őszinte gondolatait arról a mondatról. A beszélőt véleményezni semmilyen módon nem lehet, kérdés feltevése is tilos.

A gondolatok, amelyekre legutóbb reflektálni kellett:

GYEREK KUPAC
1. Nincs mindig időm arra, hogy foglalkozzam egy gyerekkel.
2. Szeretnem kellene minden gyereket.
3. Egy egy év alatti gyereknek nem szabadna 6 óránál többet az óvodában töltenie.

FELNŐTT KUPAC
1. Minden kollégámat üdvözlöm, amikor megérkezem reggel.
2. Tudom, melyik feladat kihez tartozik, és mindig elvégzem a feladataimat.
3. Jó kommunikációs kapcsolatban vagyok minden kollégámmal.

SZÜLŐ KUPAC
1. A szülők mindig a legjobbat akarják a gyereküknek.
2. Megfelelek a szülők igényeinek, kívánságainak.
3. Mindig mosolygok minden szülőre.

A dolog "egyszerűen" arról szól, hogy te szembenézel azzal, mit gondolsz egy adott kérdésről, illetve azzal, hogy mások mit gondolnak róla, akik nem mellesleg a munkatársaid.

Zseniális találmány, nálam minden mőték legjobbikává avanzsált ezen programpont által a perszonálmőte. Arról nem beszélve, hogy mivel igen hosszú, két-három tálca sütemény, kávé, tea is kíséri az eseményt, a mőték istene tartsa meg ezt a jó szokást.