egy fjordított - avagy a játékbolt

Az addig oké, hogy oda megyünk lakni, ahol tejet kapni, pipa, lehet is, de én azt hittem, oda is megyünk lakni, ahol fajátékot lehet kapni, csak ha az ablakon  kinézek, hetven fát látok, és mind magasabb, mint amit eddig elgondolni mertem fából. Szóval fa van bőven, nem mintha azt akarnám, hogy a környező erdő fakockává, falovacskává, favaskarikává transzmutálódjon, de azért egyet-kettőt be lehetne áldozni. 

Szakmai ártalom: én játékboltba nem bírok agyvérzés nélkül bemenni. Meg-megállok, körbenézek, az összes idegvégződésem kisül, ráadásul egyszerre, képzelem a négy-öt évesét, látvány, anyagok, színek, fények, hangok, és kapom máris az agyvérzést. Agyfaszt, ahogy baráti körben mondani szoktam. És ez itt sincs másképp, amin őszintén meglepődtem, még ha ezért benevezhetnék a "legnaivabb magyar bevándorló Norvégiában" plecsnire, akkor is. 

Két polc. Két kókadt polc, kids wood felirattal, a bolt legsarkában, egy nő állt előtte egy dobozzal, aztán azt is visszatette, én meg könnybe lábadt szemmel és szívvel gondoltam a Fakopáncs nevű kereskedelmi egységre, odahaza.

Pláza-béli játékbolt volt ugyan, nem tagadom, ez azért felrajzol egy minőségbéli ívet eleve, de én tényleg reménykedtem. A feladat viszont szép: föllelni a norvég fajátékokat az alábbiak feledtetése érdekében, mint például

más kicsi póniija, mer' az enyém nem, az istókzicsi

korai steffigráfra hajazó hercegnő, egyenesen a fröccsöntödéből

hidrokefál bmx-es lány, leárazva, nem fogy, de fel nem foghatom, miért

hidrokefál vendéglátós macska

műhörcsög tartozékokkal, és itt most kihagyok egy-két mondatot

cumizó macska, nem tudom, kinek jutott eszébe, de neki már megérte megszületni

gumibuzogányok, hátha egyszer igazival is egymásnak mennek, ne vegyük el az esélyt

jelmezek, nem tudom, ki adja rá a gyerekére, de lelke rajta

s végül, de korántsem utolsósorban, hogy tudja az a büdös kölyök: mindez nem ingyen van ám