egy sima - avagy a misjonskirke

A hozzánk legközelebb eső közért a Rema1000, de nem is ez az érdekes, hanem hogy ehhez hátulról hozzá van ragasztva egy másik épület, a Skien Misjonskirke, a misszionárius templom. Érdekes kombináció, túinván, táplálék testnek és léleknek, egy tető alatt, a tégla a bolt, a barna a templom. 

A minap a közért előtt láttunk egy táblát: høstbasar a templomban este hatkor, őszi bazár, gondoltuk, hátha találunk valami jóféle vásárfiát, én konkrétan gyapjúzoknit szeretnék, úgyhogy elmentünk a bazárba. Ami pont nem az volt, amire gondoltunk, viszont valami egész más: rengeteg ember, előttük kis cédulák, azokon számok, millió holmi egy hosszú asztalon, elöl egy néni egy sorsoló készség segítségével ontja magából a számokat, akinél ott van a szám, jelentkezik, és kapja a gyapjútakarót, gyümölcstálat, gyertyát, varrógépet, miegyebet. 

Jó, hát akkor ez nem a mi bulink, egyébként is hat után egy perccel értünk, ami Norvégországban azt jelenti, hogy pontosan egy perccel előtte elkezdődött a program. De mindjárt odapenderült egy asszony, hogy hallo, de örül, hogy ott vagyunk, s megest a kezünkbe nyomott 5 cédulát, darabonként 8-8 számmal, mondom, mivel tartozom, jaj, ne vicceljek, örül, hogy itt vagyunk, reméli, nyerünk. Ilyenek ezek, meg lehet szokni.

Túl azon, hogy a számnevek gyakorlásának legjobb terepe volt az őszi bazár, a rózsaszínt nyertem, a másikat meg ajándékba kaptuk, gyorsan el is kellett olvasnom Szabó Magdától a Születésnapot újra, ezredjére, hogy magyar és norvég ciklámenek összekapcsolódhassanak az éterben. 

Természetesen odapenderült a lelkész is, a régi is, az új is, meg egyáltalán mindenkinek volt egy jó szava, többeket meg már eleve ismertünk, mert egy házban lakunk. Például a tényleg nem fiatal nénit, aki a bazár szünetében felálló zenekarban basszusgitározott, teljes átéléssel. 

Ennek nem tudok megszűnni örülni, hogy az idősek abszolút jelen vannak a társadalomban, tevékenyen, piros pulóverben, basszusgitárral, ki hogyan. Kedvenceim a barátnő-nénik, akik az erdőben sétálnak, ugyanolyan széldzsekijük van, mint nekünk volt áltisiben, ha nagyon akartuk, hogy tudják a többiek is: mi barátok vagyunk. 

Így kerültünk aztán a balalajka-koncertre is, illetve nem csak balalajka volt az, de hát egy orosz zenekarban mégiscsak az a lényeg. Az Ecclesiastes nevű orosz formáció dalolt, kifejezetten szépen, és meg kell mondjam, az orosz nyelven előadott spirituálé eléggé szívderítő, de persze volt kalinka is, mi jégyem, jégyem sajnos nem, pedig azt még tudtam volna énekelni is velük. 

Viszont ezek a jó templomiak nem hagynak békén, hogy menjek én az ő gospel kórusukba énekelni, és ha továbbra is ilyen jól viselik magukat, megyek is.