Norvégország, én így szeretlek

2010. augusztus 29., vasárnap

fogyasztás - avagy az évi rendes ízfesztivál

A Mersmak, az egy matfesztivál. A mat, az meg élelmiszer. A smak, az meg íz. Szóval ha mindent összeadunk, akkor ez ideális esetben olyan élelmiszerek fesztiválja, amiknek íze is van. És tényleg. 
A belvárosnyi lejbosba mindenféle ízfokozó kerül: lengyel, pakisztáni, kínai, olasz, török, tatár, tót, román kavarog e szívben, gyakorlatilag az összes bevándorló náció beletesz egy csipetnyit. Mondjuk csendben megjegyzem, egy fia lecsót, egy kókadt darab pacalt, egy szottyadt szilvásgombócot nem láttam, annyit se, van még mit javítani ezen az össznépi eszemiszomon, na. 

Volt viszont hód. Annyira volt, hogy Vészhelyzeten és House-on edződött erősebb gyomrúak végigkövethették a hód dicsőséges felemelkedését és bukását a baktól a grillig, fene a gusztusukat. Én odáig bírtam (pedig!), hogy fekszik a hód aranyosan a bakon, és majd lesz vele valami, amit kösziszépen. 
Barátságosabbnak tűnt az ingyen reggeli, amit a fesztiválsátorban mindenki vályúhoz járulási jogon megkapott. Mondjuk ezt (is) szeretem ebben az országban. Fizeted az adódat, cserébe az egész úgy alapvetően rendben van, meg néha még kapsz is vissza valamit az arcodba. Például egy økonomisk frokostot, feltétlenül hódmenteset, a zsömle meg még meleg volt.

Azt azért meg kell jegyezni e helyütt, hogy a Mersmak nem magyarul van előadva. Nem a mértéktelen zabálásról, a kóstolók zsebbe és pofazacskóba töméséről, az ízléses utazási katalógus láttán történő egymás letaposásáról szól, sokkal inkább együttlétről, találkozásokról, napsütésben feredőzésről, mindenhol elpottyintgatott padokon, teraszokon ülésről, és persze gyerekekről. Ja, akinek nem jutott pad, terasz, itt segíthet magán, mert olyan viking isten nincs, hogy egy norvég a Mersmakon ne tudjon leülni, ha akar. 

Továbbá kérdezem tisztelettel: csak én vagyok olyan offtoba, hogy egész eddig azt hittem, a botkenyér magyar cserkész találmány??? Nem lehet elég messzi menni holmi felismerésekért. Nekem idáig kellett, amit helyi idő szerint egyáltalán nem bánok, hód ide, hód oda. 

11 megjegyzés:

Kellős Éva írta...

Juj, azért az a hód, az nagyon ott van... Vááááá

Unknown írta...

:-) köszönjük..

czelfrida írta...

igen, szegény hód eléggé odavolt... és akkor még nem is részleteztem. de nem is fogom :)
andrejja! imádnád ezt a helyet! meg én is imádnék veled meg a kóttaival meg a mártikával ülni valami csak-úgy-odarittyentett terraszon...

Unknown írta...

a fűrész a hód alatt már sejtet valamit... egyébként én megkóstolnám. még ha meg is köveztek érte...

czelfrida írta...

jóóó, de te félig erdész családból származol :)))
egyébként én meg kifaggatnálak, hogy milyen...
szép sötétbarna-vörös húsa van egyébként. csak nem akartam borzolni a kedélyeket :)

Tompicsek írta...

Ha ilyeneket eszel, azok legtöbbje hasonlít a marhacsirkedisznóvad húsára. Ettem antilopot. Tisztára marhahús jellegű volt.
Szerintem ez maximum olyan lehet, mint a nyúl...

Kriszta írta...

te most komolyan nem kóstoltad meg a hódsteaket? :)
és mitől ilyen szép színesek a mézek? jól látom, hogy különféle bogyósgyümölcs-ízesítésűek???
jáááj, napokig ellennék egy ilyen ízfeszten!

czelfrida írta...

jóóó, látom már, hogy hibát követtem el :) talán jövőre már bátran benevezek egy hódpürküttre. pláne ha olyan, mint a nyúl. (ami milyen? :))
a mézek bogyósok, abszolút! biztos isteni finomak, egyelőre pénztárcailag nem kompatibilisek ;)
DE! van egy fickó győr-ménfőcsanakon (erdélyi tibor, csanaki méhes céh), ő csinál isteni gyümölcsös mézet, érdemes megkóstolni. itt vannak lelőhelyek:
http://csmc.hu/5/1.php
alkalomadtán összehasonlító elemzést tartok.

Dora The Explorer írta...

Hódolatom akkor a norvégoknak az összes kanadai nevében. Jesszus, ha megtudnak, hogy ott hód BBQ van. Viszont itt meg az egyetlen akácméz, amit a kájdof Tescoban is lehet kapni product of Hungary és nekem ettpl mindig dagad a mellem. A pénztárcám viszont nem, így tovahaladok.

Unknown írta...

Frida, HÓDolatom, ez is egy isteni jó szövegű bejegyzés volt. a hódot én megkóstoltam volna, 1 falat erejéig biztos... :)

Névtelen írta...

Én nem szoktam semmihez hozzászólni a neten, de most nem tudom megállni, hogy ne tegyem. Csak azt tudom írni, mint egyéni véleményt, hogy a Mesesajtot semmi pénzért nem kóstoltam volna meg, annyira taszítónak találtam a gondolatát. Mióta viszont, vendégségben megkóstoltam a norvég kecskesajtot, teljesen a rabja lettem. Ha tudok, hozatok Norvégiából. Csak egy a rossz benne, hogy nem tudom abba hagyni az evését. Szerintem, nem kéne úgy beállítani valakinek a saját ízlését, mintha az lenne az etalon, és mindenki érezze magát arcul csapva, ha ettől eltérő az ízlése!