A tengerről öreg tanárom, a veszprémi költő, aki azóta hazament az időbe, a drága Kemény Géza bácsi fog eszembe jutni, amíg élek. Ő mondta egyszer, amikor látogatóban voltunk nála: "életem legnagyobb élménye a tenger, mert még sosem láttam", úgyhogy én minden alkalommal, ha megyek a tengerhez, ővele együtt megyek, viszem magammal a zsebemben, onnan kukucskál Géza bácsi, együtt nézzük a tengert, és együtt örülünk.
De hogy ha nem is csak a tengert, hanem életed első fjordját látod, hát hogy az milyen, Géza bácsi, remélem, láttad te is a zsebből. Megrendítő élmény, mész gyanútlanul, olyan, mintha folyó mellett mennél, de már a tenger az, s egyszer csak kitágul a horizont, az ég egy szempillantás alatt rásimul a vízre, hogy győzze őket elválasztani utána már csak a második nap mindig újraszülető ereje, és ott van akkor benne minden évszázad, amíg vájta, véste a gleccser a követ, hogy nyisson örök kaput a sziklafalban a víznek, állsz a kapuban, és sehol máshol nem akarsz már lenni, nem lépni sem előre, sem hátra, tapodtat sem, csak állni a kint és a bent találkozásánál, a metszésben, és lenni maga a középpont.
Langesundban esett a találkozás, ez a hozzánk legközelebbi fjord, a kis település Bamble része, tulajdonképpen zsákfalu, csak a zsák vége a tenger. Fehér, fehér és fehér. Néha kék. Esetleg vörös. A házak, a virágok, a ládák, a kövek, a hajók a vízen, a korlátok, a függönyök, a koszorúk az ajtón, a jóllakott macska, mind olyan egyértelműséggel szépek, hogy még a hangodat is halkabbra veszed, mintha ott se lennél, te csak figyelhess, téged észre se vegyen senki.
Ott voltam a világ végén. És ott, a világ végén tényleg semmi másra nem vágyik már az ember: ő már ne legyen látható, csak ő láthasson, s ha már emberként jött ide, láthasson még egy kicsit tovább.
Jól mondom, Géza bácsi?
9 megjegyzés:
..Géza bácsi, angyalom...de szerettem! Nagyon szépeket írtál Róla, magadról és a fjordról! A Jóisten tartsa meg jó szokásodat...írj mindig! Ezzel most nagyon megmelengetted kis szívemet! KÖSZI :)
A fjord - ezek szerint - egy beszarás! Én soha nem tudtam - egyébként -, mi a különbség gleccser és fjord között ... Viszont ahol víz van, s főleg, ha az mozog, az nekem nagyon bejön!!!
Egyébként meg: vannak ezek a "bácsik"! Az enyém: "Imre bácsi". Gimi, magyartanár, szerintem már akkor legalább 100 éves volt (persze nem), de bölcs, tájékozott, nyitott, elképesztően (régi módon) művelt, polihisztor ... Volt, hogy latint idézett, de ha leült a zongorához, azt is szájtátva hallgattuk ... Egyébként meg szerette azokat, akiket tanított. Pont. Mi lesz, ha elfogynak a "bácsik"?
"Az ember tragédiája" kapcsán adott nekem egy tanulmányt. 15 év múlva értettem meg: a jó a rossz nélkül értelmezhetetlen. Bináris oppozíciók, dekonstrukció, mifene ... Pedig akkor még nem volt neve. Lehet, hogy tudta, mi lesz 15 év múlva?! Annyira "bácsi" volt?!
andi, drága, úgy örülök!!! :)
-------
sándor: igen, a fjord beszarás, ahogy mondod. én teljesen odavoltam (ld. fent), rám természet még nemigen volt ilyen hatással.
a bácsik meg??? nélkülük sivárabbak leszünk, elfelejtünk magyarul, emberül, életül, igazul. szóval reménykedjünk: azért egy-egy bácsi mindig marad valahol. te még lehetsz! :) én csak néni, az se rossz mondjuk, de a bácsiság azért mégiscsak bácsiság.
cegus van egy olyan érzésem, hogy nekem te vagy a bácsim
Ilyen bácsija mindenkinek kell, hogy legyen. Fontosak.
Nagyon szépen leírtad, milyen az, amikor az ember lánya először lát fjordot meg tengert, kétszer is elolvastam...
----------------------
Már nagyon várom, mit fogsz írni az igazi Világ Végéről, a Verdens Ende nevű helyről, ha "elkirándultok" erre.
Jaj! Norvégiába akarok költözni!!! :)
jajjj, eradrága, hát ezt meg csak most fogom föl... teljesen meghatódtam...
Megjegyzés küldése